Ámortól, a szerelem istenétől kapunk egy kis szikrát, mely felhívja figyelmünket arra, ki az, kit a szívünkbe zárhatunk. Gyönyörű haj, formás test, szép mosoly, kedves hang, angyali bájosság női oldalról, izmos test, erő, sárm, védelem, lovagiasság férfi oldalról. Ezek azok a dolgok, amiktől "beindulunk".
Lehet, hogy nem túl romantikus, de úgy gondolom, hogy a szerelem, erőteljes hatású hormon-koktél, mely befolyása alatt összejönnek a párok. Mindenki ismeri azt az állapotot, mikor az érzéseink felkavarodnak, össze-vissza teszünk dolgokat. Mindenről az új szerelmesünk jut eszünkbe, csak ő van, minden más sokadrangúvá válik. Alig várjuk, hogy vele lehessünk. Az együtt töltött perceket, órákat soha véget nem érővé akarjuk tenni. Minden nélküle töltött idő, szenvedés. Karjaiban megszűnik a külvilág, Csak Ő és csak Én: ez a szerelem, a hormonkoktél okozta részegség.
A kezdeti szakaszban mindkét fél mindent megtesz azért, hogy minél jobban megismerjék egymást. Az Aphrodité-szerelemleckéken nevelkedett hölgyemény vonzóvá varázsolja magát, a hős titánja pedig küzd és csábít, a vadászat ősi szelleme hajtja, űzi. Férfi és Nő semmihez sem hasonlítható nászjátéka kezdődik el, mely számtalan öröm forrása, és magában hordozza a reprodukció lehetőségét.
Egy bizonyos idő eltelte után megérezzük azt, hogy van-e hosszútávon dolgunk a "koktélozó társunkkal", vagy csak egy röpke "italozás" volt a cél. A kérdés az, hogy meddig tart a szépség hatása, s mikor élednek fel újra a hormonok, hogy újra vadásszunk?
Igen, a szépség hatása, ez a kiinduló pont. S ez alatt testi-lelki, külső-belső szépséget értek, mert ami megfog bennünket a másikban az, szép és jó, mondhatni isteni, hiszen Aphroditétől kaptuk a kincseket.
Egy érdekes nézet szerint a lángoló, igazi szerelemnek minősülő kapcsolat esetén is körülbelül két és fél év múlva, a hormonok működése alább hagy, s egy erőteljes elhidegülési szakasz kezdődik el. Ilyenkor kell az okos Aphroditénak mindent bedobni, hogy újra működésbe hozza az ellustult hormonokat, hogy istene istennőként tisztelje, kívánja és akarja. És ilyenkor kell a másik félnek is mindent megtenni, hogy legyőzze a jéghullámot, hogy újra izgalom, titokzatosság és nagyon erőteljes vágy legyen úrrá a tespedtségen. Ha mindkét fél táplálja a tüzet, és ügyesen, eredményesen alkalmazzák a megújulási technikákat, akkor van esély a közös jövőre, de csak az egyik fél egyedül nem képes erre.
Ha az új vonzereje erősebb lesz, mint az ismert, a jól bevált, boldoggá tevő ereje, akkor nincs mese, új fejezet kezdődik, szirénekkel, nimfácskákkal, titánokkal. Aphrodité ez esetben csődöt mondott, vagy egy újabb esélyt kapott Ámortól, egy újabb, s talán jobb, nagyobb, igaz szerelemre?
Biztos, hogy a legtöbb férfi és nő esetében történtek már kísértések, talán hagyták magukat elcsábítani, talán nem. Nehéz a helyzet, s ugyanakkor az is isteni ajándék, hogy sok, kellemes, szép, vonzó ember vesz bennünket körül. Talán még az is jó érzés, ha valaki újra megdobogtatja a szívünket. A kérdés az, hogy maradunk-e annál, kivel oly sok szépet megéltünk, kivel közös jövőt terveztünk, kit valaha a világ legszebb és legcsodálatosabb emberének láttuk, vagy új izgalmak, új felfedezések, fiatalabb, szebb, más, új szerelmek kellenek? A válasz nehéz, megmagyarázhatatlan, s mindenkinek belső ügye, ezért állást nem is foglalok, kövessék Ámor utasításait, de vigyázzanak is vele, hiszen néha csúnyán kibabrál velünk...
