Sokan úgy gondolják, az ellentétek vonzzák egymást: erőshöz gyenge, egyszerű lélekhez okos, félénkhez bátor illik, és így egy meg egy kettőt ad. Valóban logikusnak tűnik ez a gondolkodás, és nem egy példát láttam arra, hogy működik is. Azonban a párkapcsolat nem egy csatatér, ahol állandóan harcolni kell egymással. Lehet ugyan ragaszkodni ezekhez az elvekhez, meggyőzhetjük magunkat, hogy jó lesz ez a férfi, mert kiegészítjük egymást, és úgysem találunk nála jobbat...de nem árt ha azzal is tisztában vagyunk, hogy ami most idegesít benne, az egy év múlva kétszer annyira fog idegesíteni, húsz év múlva pedig egyenesen gyűlölni fogjuk érte.

Ebben a mai világban nagyon nehéz megtalálni az ideális férfit, de az egyáltalán nem hatékony módszer, ha minden férfit kipróbálunk, ezért célszerű a másik oldalon kezdeni: Milyen vagyok én? Milyen életet szeretnék élni? Milyen terveim vannak? Amint ezekre a kérdésekre válaszoltunk, jöhetnek a következők: Milyennek képzelem a boldog párkapcsolatot? Milyen férfival lehet ezt megvalósítani? Persze így sem biztos, hogy azonnal megtaláljuk, de legalább jó néhány csalódástól megkímélhetjük magunkat.

Véleményem szerint a hasonlóságon alapszik egy jó párkapcsolat. Legyen olyan okos, mint én, lássuk hasonlóképpen a világot, legyen ugyanolyan határozott, mint én, és a lehető legtöbb pillanatban legyen bátor és erős férfi. Csupa nagybetűvel. Szóval: legyen FÉRFI. Az elmélet után jöhetnek az elvárások: legyen közöttünk szexuális feszültség, és a mázli: pont olyan gyönyörű szeme legyen, amilyentől elolvadok.

Tehát végezetül a boldog kapcsolathoz mindennek együtt kell állnia. Igen, még a csillagoknak is, mert kell a szerencse is. Kell a szív, kell az ész, kellenek a minták, amelyeket be akarunk teljesíteni, és azok is, amelyektől el akarunk térni. Kellenek a hasonlóságok és a különbségek is, és kell az a bizonyos kémia, amelyet még mindig nem fejtettek meg a tudósok.

Nem kell az első csalódás után kétségbeesnünk, mert minden zsák megtalálja a maga tökéletes foltját, csak ki kell várni...