Ezúttal férfiak mesélnek arról, milyen buktatói, kellemetlen oldalai vannak a gyengébbik nemmel való összebútorozásnak, együttélésnek. Egyáltalán, létezik-e harmonikus együttélés férfi és nő között tapasztalataik szerint.

Egy válogatás olvasható tehát az alábbiakban hozzám érkezett véleményekből- lehet vitatkozni, egyetérteni.

Egy huszonéves zenész srác ezt írja nekem:

"Eddig hét lánnyal éltem együtt, és mindannyiunk közül én voltam a második legpedánsabb. Idegesítettek, hogy a holmijaik, a női magazinok, a fürdőszobában a sok kacat szanaszét hevertek, pasiügyeiket fennhangon tárgyalták ki; emellett a Született feleségek, brazil sorozatok nézése...

Sosem nézhettem Bajnokok Ligáját.  Mindig közelharcot kellett vívni a fürdőszobába való bejutásért.  A fogyókúráik, joghurtevések, aztán krízishelyzetekben meg a sütik tömése. Meg a nagy vihogások... Szóval nem egyszerű az élet velük. Szerintem nehezebb, mint egy férfival. Segített azon elhatározásom meghozatalában, hogy legalább még tíz évig ne nősüljek meg."

Egy huszonéves informatikus elméletibb síkra terelte a problémát, nem konkretizált:

"A nő nem jobb, nem rosszabb. A nő más, mint mi.  Ha valaki ezt - vagy eleve a másságot- nem tudja (nem akarja) elfogadni, az ne is próbáljon együtt élni senkivel. Az eredmény: biztos kudarc. Mindenkinek szüksége van egyedüllétre. Az együttélés során muszáj biztosítani saját életteret, és saját magányt...najó.. privát szférát a másik félnek. Akár egy közös szobán belül is. Ezt néha bonyolult megoldani, de kötelező!"

Egy harmincas sportember őszintén elmeséli eddigi tapasztalatait, s nem felejti ki azt sem, hogy elmesélje, vele talán még nehezebb együttélni, mint egy nővel:

"Szóval mi zavar a csajokban? A dohányzás. Aki dohányzik, azzal nem élek együtt. Zavar a következetlenség. Ellenben jó, ha tud főzni, és szeret is. Nem jó, ha valaki azt mondja, ő nem hajlandó se főzni, se semmi házimunkára. Én is meg tudom csinálni, ő is. Szerintem. Ja, és a sorozatok... Ha nem lehet semmit csinálni, ha valami adott dolog megy a tv-ben. Meg ha csak bezárkózva hajlandó fürödni vagy zuhanyozni, és amíg bent van, ne mehessek be a fürdőbe. Fürdőnél maradva a haj a mosdóban, meg ha állandóan eldugítja a lefolyót.Nem szeretem azt se, ha valaki ezerrel sminkel, meg mindig csak a legújabb cuccokat veszi fel, de azért az is túlzás, ha valaki otthon egyáltalán nem ad magára, és szakadt cuccokban flangál, az sem a legjobb...

A párkapcsolat mindig két emberen múlik, és az én esetemben, ha végiggondolom az életem, talán jobban múlik rajtam az egész. A lényeg, hogy ha két ember igazán együtt akar lenni, akkor nagy dolgokat is meg tudnak oldani, ha viszont nem igazán valók egymásnak valami miatt, akkor bármin össze tudnak veszni."

Negyvenes férfi, már egy házasságon túl szintén a lényeget fogalmazta meg:

"A nőkkel az a legnagyobb baj, hogy nélkülük nem lehet élni. Ezek után a panaszkodás kicsit olyan, mintha amiatt sírnánk, hogy a banánnak héja van... Persze azért van, amit mi fiúk másképpen szeretnénk: Egy vitát ne zárjunk le azzal, hogy "csak". Az ilyen érv egyszerűen logikátlan.

A hajszín árnyalatának változását nem észrevenni nem bűn. Ne legyen bántó, ha az autóvezetést más módon képzeljük el, és ennek hangot is adunk. Van aki szeret bevásárolni, van aki max. a műszaki boltban. Ez sem bűn. Nem baj az, ha szeretem az anyámat, és néha meglátogatom. Ettől még nem akarok Vele élni!"

Mégsem olyan szörnyű a helyzet- legalábbis a megkérdezett férfiak szerint, akik között van olyan, aki már a házasságba is belekóstolt, de olyan is, aki évtizedek óta keresi az igazit. Ahogy öregszik az ember és tapasztal, egyre elfogadóbb és megértőbb- legalábbis a fentiek ezt sugallják.

Az együttélés (akárhogy is nézzük) nagy türelmet kíván mindkét fél részéről, személyiségünk részének, egészének feladását.

A klasszikus férfitémák: "hadd legyek már jóban az anyámmal", "hadd ne kelljen észrevennem mindig, ha fodrásznál voltál", "hadd ne kelljen mindig bizonygatnom, hogy sovány vagy" stb. mindig is megmaradnak, hiszen mindannyian tudjuk - hogy egy klasszikust idézzek-, a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek...