Nehéz meghatározni, hogy hol a határ a túlmunka és a munkamánia között - a vállalatvezetők, igazgatók, topmenedzserek 70-80 százaléka heti 60 órát is dolgozik, többségük mégsem nevezhető munkamániásnak, mert azután élvezi is a rengeteg munka gyümölcsét. A munkamániás erre képtelen, nem tud lazítani, pihenni, üdülni, ha netán elutazik, azt is üzleti ügyei ápolására használja fel. Számára az öröm, a siker egyedüli forrása csak és kizárólag a munka. Jól ismert fogalom a számára a munkaebéd, a munkavacsora, vagy éppen munkareggeli, ami csak ritkán jelent jóízű étkezést, még ritkábban kikapcsolódást, feloldódást.

Menekülés a valóságból

A szakemberek szerint a munkamániások a kényszeres magatartással menekülni igyekeznek a fennálló körülményekből, a kellemetlen valóságtól, sokan az emberi kapcsolatokat pótolják, érzelemviláguk elsivárosodását próbálják ellensúlyozni a megfeszített munkával. Ha nem tudnak kitörni ebből az ördögi körből, egész személyiségük károsodik! Sokaknak valóságosan újból meg kell tanulniuk lazítani, de ha egyedül nem képesek erre, pszichológust kell segítségül hívniuk ehhez.

Titkok a listán

Hogyan gyógyulhatnak ki szenvedéllyé vált szokásukból? Célszerű a napi tevékenységüktől távolibb elfoglaltságot keresniük, s törekedniük kell arra, hogy abban a szórakozást is megtalálják. A kényszeres munkamániásoknak azt ajánlják, hogy állítsanak össze egy olyan listát maguknak, amelyben rögzítik azokat a dolgokat, melyeket titkon mindig szerettek volna kipróbálni. Bizonyára akad olyan, amely felkelti az érdeklődésüket. Eredménnyel járhat az a módszer is, hogy meggyőzik az illetőt: a pihenésre szánt idő, a teljes kikapcsolódás "megtérül", mert a feltöltődés nyomán megkétszereződik energiájuk, s újult erővel, gyorsabban és többet tudnak majd teljesíteni, mielőtt újra a pihenést választják.

A szenvedélybetegség jelei

Milyen tünetei vannak a munkamániás viselkedésnek? Napi 10-12 óra munka, pihenők nélkül - ha mégis pihen, közben is csak a munkájára gondol. A kényszeresen dolgozó személy számára a munka mindennél fontosabb, ráadásul gyakran már csak elkeseredetten küzd a tennivalókkal. Nem bízik kollégái teljesítményében, csak a saját maga által elvégzett munkát tartja megfelelőnek, éppen ezért képtelen bármit is kiadni a kezéből.

A betegség fázisai

1. Az első fázisban a munkamániás életének középpontjába mindinkább a munka kerül - kapcsolatai fokozatosan elveszítik jelentőségüket. A beteg otthon és munkaidőn kívül is dolgozik.

2. A következő fázisban már életvitelét is a munkának rendeli alá, agresszivitást vált ki belőle, ha mások akadályozzák vagy megszólják ezért.

3. Egyre többet vállal, de mind többet dolgozik céltalanul, és egyre nagyobb nehézséget okoz neki, hogy megfeleljen a feladatoknak és követelményeknek.

4. A munkamániás pszichikailag és fizikailag is kezd kimerülni, fokozatosan csökken a teljesítménye, a érzi, hogy teljesítőképessége végső határára jutott. A munkamániások leggyakrabban álmatlansággal, fejfájással, gyomorpanaszokkal, magas vérnyomással, szívritmuszavarokkal, állandó pánikérzéssel és depresszióval fordulnak orvoshoz. Betegségük okát legtöbbször sem megállapítani, sem kezelni nem képesek egyedül.

A férfiakat fenyegeti

A nők között is szép számmal akadnak munkamániások, ez a betegség mégis inkább a férfiakat fenyegeti. Ugyanis hagyományos szerepük szerint az ő dolguk eltartani a családot. Ez a nyomás pedig olykor annyira erős, az elvárás maga oly mértékben egyoldalú, hogy egyes férfiak elérve a megfelelő teljesítményt, úgy gondolják, ezenkívül semmi más dolguk nincs a világon: sem mással, sem magukkal szemben. Eszükbe sem jut, hogy az emberi kapcsolatokba is energiát és időt kell belefektetni.

Az öngyilkosság egyetlen társadalmilag elismert formája a munka - tartják, s bár ez enyhe túlzás, a kijelentés maga mégis elgondolkodtató. Ha valaki szereti a munkáját, még nem feltétlenül válik munka-alkoholistává. De vannak időszakok, amikor minden normális felnőtt közel kerül ehhez az állapothoz. Csak tudni kell, észrevenni, hogy hol a határ. (k-r, figyelőNet)

Európában vagy Ázsiában öt hetet töltenek pihenéssel az emberek, és sokan még ezt is keveslik. Ezzel szemben az amerikaiak átlag 12 órát dolgoznak naponta, és a szabadságuk is mindössze két hét - ha egyáltalán igénybe veszik. Munkamániások lennének? Aligha. A túlzásba vitt munkának gazdasági okai is lehetnek, például az a hatalmas fejlődés, amely végbement az elmúlt évtizedekben.

Az internet berobbanásával nagy teret kaptak a rámenősebb vezetésű vállalkozók, akik egyre több időt töltenek el számítógépük előtt, és ugyanezt várják el alkalmazottaiktól is. A kérdés csak az, hogy az alkalmazottak kihozzák-e a maximumot magukból, ha 70 órát dolgoznak egy héten? A válasz: nem. A munkával kapcsolatos stressz és depresszió növekszik szerte a világon. Az amerikai munkások teljesítőképességük határáig jutnak el, mert sokan abban a tévhitben élnek, hogy a karrierjük a túlórázás mértékétől függ.