Kevés olyan érzékeny terület létezik, mint a csontsovány modellek és az általuk képviselt extrém testkép elleni küzdelem.
Nem csak a divat és média világát kellene megváltoztatni, hanem a nyugati emberek mindegyikének viselkedését is. Ha a reális testkép támogatói sikereket akarnak elérni, oda kell figyelniük, nehogy elriasszák maguktól az embereket. Az extrém testkép elleni küzdelmet pszichológusok és antropológusok kutatási eredményei is támogatják. Az ember általában az ösztönei és a tapasztalatai alapján ítéli meg a külsőt.
Bizonyíték van arra, hogy a vékony derekú és szélesebb csípőjű nőket általában vonzóbbnak tartják az emberek, mely az ösztönökre utal. A nők testalkatának más részeihez való viszonyulás (a keblek vagy a hátsó mérete) eltérő a különböző kultúrákban, vagyis ezek tanult viselkedésformák. Ha a tapasztalat is formálja a szépségről alkotott véleményünket, akkor a média akaratán kívül is befolyásol bennünket valami. Az agyunkat könnyen be lehet csapni, teljesen mindegy, hogy élőben látjuk a példákat, vagy a televízió képernyőjén keresztül.
Azonban a tény, hogy ezeket a preferenciákat tanuljuk, nem azt jelenti, hogy könnyű őket megváltoztatni. Mindnyájan azt hisszük, hogy teljes mértékben irányíthatjuk a viselkedésünket, de sajnos sok esetben túl sokra értékeljük saját képességeinket. Nehéz rávenni bárkit is, hogy megváltoztassa az esztétikai ízlését.
Az agyunk, a gondolkodásunk és a személyiségünk a génjeink és tapasztalataink szövevényes interakciójából áll össze. A múltbéli tapasztalatok segítenek megformálni a képességeinket, beállítottságunkat, hatásaik pedig éppolyan erősek és tartósak lehetnek, mintha biológiailag lennének szabályozva. A női és férfi test észlelésével kapcsolatban ugyanez a probléma merül fel. Néhány embert vonzónak találunk, másokat pedig nem, de nem tudjuk megmondani az okát.
A szépségről alkotott elképzelésünk életünk korai szakaszában kialakul, az észlelése azonban automatikus és tudattalan marad. Csak akkor ismerjük fel, ha látjuk. Csak azok a szakembereknek kell több ismeretanyagot elsajátítanunk a tetszetős külalakról, akik az észlelésünk kiaknázásából élnek (művészek, divattervezők).
A legtöbb embernél intenzíven jelentkezik a tetszésnyilvánítás. Előfordulhatnak valóságtól elrugaszkodó elképzelések, de ezek nem kényszerreakciók csak azért, mert tanult folyamat eredményei. Nem tanácsos ezeknek az embereknek azt mondani, hogy tévednek vagy betegek, csak azért, amit vonzónak találnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehet változtatni a hozzáálláson. Megfelelő rávezetéssel rájöhetnek, hogy nem igazán előnyösek az elképzeléseik, és ennek megfelelően változtatnak a viselkedésükön.
Csak azért, mert egy rossz beidegződés a kérészéletű tömegmédiából származik, még nem biztos, hogy könnyű megszabadulni tőle. Ugyanez a gond merül fel, mikor be akarjuk magyarázni magunknak, hogy a külső nem számít, pedig tudjuk, hogy nem így van. Fejlettségünk ellenére az agyunk még mindig magában hordozza a primitív múlt lenyomatait. Már az egy év alatti gyermekeket is jobban vonzzák a szép arcok, mint a csúnyák. A külső már az őseink esetében is számított, így ez velünk is így van, akármit is magyarázunk be magunknak. Türelemmel és bonyolult pszichénk megértésével legyőzhetjük a külsővel kapcsolatos megszállottságunkat.
Forrás: www.medipress.hu
