Az emberi szépségideál az utóbbi néhány évtizedben az egyre vékonyabb, karcsúbb fajtársainkat részesíti előnyben, az állatvilágban viszont sok esetben korántsem így működik ez a dolog. A világ második legnagyobb madara, az emu nőstényei csak a legkövérebb hímmel hajlandóak az utódnemzésre. Az emu hölgyeknek erre minden okuk megvan, mielőtt párosodnának jövendőbelijükkel, mérlegre teszik őt.

Ausztrália minden tekintetben különleges földrész, legalábbis nekünk, akik oly távol élünk tőle. Az európaitól merőben különböző élővilága olyan különleges állatokat vonultat fel, mint a kenguruk, a világ legnagyobb hüllője - a bordás krokodil, a színpompás paradicsommadarak és végül, de nem utolsó sorban cikkünk hőse, az emu. Hangzatos latin nevén a Dromiaius novaehollandie. A holland szó a kifejezésen nem a véletlen műve. Az emut régen "újhollandi kazuárnak" nevezték magyarul, hiszen az új-guineai kazuárokat korábban ismerte meg Európa, mint az emukat.

Ausztrália területének nagyobb részén előfordul. A termetes mérethez természetesen súlyos test tartozik. A nőstények akár negyven kilogramm fölé is képesek fölhízni, a hímek valamivel kisebb súlyúak, de az, hogy mennyire, egyáltalán nem mindegy. Az emuknál ugyanis az dönti el, hogy ki lesz a legény a gáton, hogy mennyit nyom. Amikor elérkezik a természet menetrendszerinti párzási időszaka, az emulányok magukra öltik nászi ruhájukat, ami a minél kevesebbet mutatunk, annál izgatóbbak vagyunk elv alapján csupán egy kis kékes színű bőrfelület és néhány fekete toll a nyakon és a fejen. Ez már azt jelenti, hogy örömmel várja az udvarlókat, de hogy dolgában teljesen biztos lehessen, az általa kiválasztott helyre magához rendeli a hímet. Amikor a hímek megérkeznek a magányos nőstényhez, akkor nincs más hátra, el kell dönteni, ki legyen a legjobb. A lovagi torna viszonylag hamar lezajlik, ám ez még korántsem jelenti azt, hogy szabad az út a leányzóhoz. A szigorú emukisasszony előtte még mérlegre teszi udvarlóját. Leguggol, és készségesen megengedi, hogy választottja a hátára másszon. Ekkor bizonyosodik meg a felől, hogy utódai apja megfelelő húsban van-e, mert ha nem, akkor ugrott a pásztoróra. Az emulányok ugyanis az általános emberi szépségideállal szemben a vaskos srácokat részesítik előnyben.

Erre pedig igen jó okuk van, mivel a tojásokat nem a tojó költi ki, hanem a hímre hárul ez a fontos feladat. Ez pedig korántsem könnyű, annak ellenére, hogy semmi mást nem kell tenni, mint ülni. Amíg a költés két hónapja le nem telik, a hímnek nem szabad felállnia a fészekről. Mindezt csak jelentős energiatartalékkal lehet véghezvinni, amihez jó kövérnek és zsírosnak kell lenni. Egy költés alatt akár tíz kilogrammot is veszíthetnek súlyukból a hím emuk. Ezt egy vékonyabb dongájú emufiú nem bírná ki, és kénytelen lenne elhagyni a fészket, hogy táplálék után kutasson.

Egykor tömeges irtóhadjáratokat szerveztek ellenük, szerencsére nem sok sikerrel. Nevezetes egy 1932-ben történt eset, amikor egy kisebb seregnyi ember indult el, gépfegyverekkel felszerelkezve a veszedelmes emukat kiirtani, akik óvatos természetüknek köszönhetően csupán egy tucatnyian estek el.

 Forrás: www.ujszo.com