A nők, ha fegyver van a kezükben, ugyanúgy harcolnak, mint a férfiak. Ezt Szabó János professzor, a magyarországi Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Doktori Iskolájának igazgatója mondja. Az erőszak elmélete című készülő könyvében egyebek közt arról ír, hogy a nők a közhiedelemmel ellentétben nem kevésbé képesek és hajlamosak az erőszakos cselekedetekre, mint a férfiak. Bokszolnak, karatéznak, és más küzdősportokat űznek, adott esetben túl is kompenzálnak, amikor meg akarják mutatni, hogy ők is képesek arra, amire az ellenkező neműek.

A versenyorientált társadalomhoz alkalmazkodó nő ugyanakkor nem a teremtés koronáival akar versengeni, hanem vélt vagy valós elvárásoknak szeretne megfelelni. A professzor pszichológiai kísérletekre és valós történeti elemzésekre hivatkozva elmondta, a nőkről el lehet mondani, hogy másképp erőszakosak, mint a férfiak, de semmi bizonyíték nincs arra, hogy kevésbé volnának azok. Időnként azt tapasztalhatjuk, ha az övéik védelméről van szó, kegyetlenebbek is, ráadásul rituális hátterük gyengébb lévén kevésbé ismerik a kegyelmet. Szabó János szerint a hétköznapi erőszakból is jól dokumentálható módon a nők nem a szemtől szembeni küzdelemben jeleskednek, hanem inkább egyfajta gerillaharcmodort alkalmaznak. Például akkor csapnak le ellenfelükre, amikor az nem számít rá.

 A nők nem vették ostrom alá a hadsereget, mégis egyre több nő áll katonának, és növekszik a harcoló nők száma is. Speciális kommandós elitalakulatokhoz nem vezénylik, és nem is veszik fel őket. Harci alkalmazásuk sok helyen korlátozott, még az izraeli nők sem kerülnek a frontra, miközben számukra kötelező a sorkatonai szolgálat teljesítése. A nők jellemzően a hátországban szolgálnak.

De tendencia, hogy számos országban a teljes egyenjogúság jegyében harctérre engedik őket. Az ausztrálok semmi akadályát nem látják annak, hogy asszonyaik a fronton is harcoljanak. Az öbölháborúban az amerikai hadsereg 14 százaléka nő volt, 37 ezren vettek részt a Sivatagi Vihar fedőnevű hadműveletben. A mostani iraki háborúban majdnem kétszer annyian vannak.

Abban, hogy a nők minden szempontból szeretnének a hadsereg elvárásainak megfelelni, fontos tényező, hogy sokkal kevesebben vannak a katonaságban, mint a férfiak. Mint minden kisebbség, a katonanők is arra törekszenek, hogy a többség befogadja őket. Ezért sokszor úgy viselkednek, azt teszik, amit férfitársaik.

Kérdés az is, hogy egyáltalán miért jelentkezik évről évre több nő katonának. Felmérések mutatják, hogy világszerte a jelenség kialakulásában szerepet játszik a nők hátrányosabb munkahelyzete, és a nemek bére közötti különbség. A hagyományos értékrend felbomlásának következtében ma már a nők is önálló egzisztenciát akarnak, sokan, esetenként jobb híján a hadsereget a biztos és kiszámítható fizetség miatt választják.