Ha mindenki így gondolkodna, akkor őszinték tudnánk maradni, s nem kellene hazugságokhoz folyamodni.

Az emberek egyre többet hazudnak. Kifinomodott változata, ha az illető nem hazudik, csak nem is mond igazat. Sokat gondolkodtam már azon, hogy miért ilyen nagyarányú a megcsalások száma. Mert a megcsalás számomra egyenlő a hazugsággal. Idealista felfogásom szerint egy párkapcsolat legfontosabb támpillére az őszinteség. Ha jó, ha rossz elmondom, megbeszéljük, és közösen megoldjuk. Ha a társamat megcsalom, s a háta mögött titokban mással hetyegek, szerelmeskedek, akkor nem vagyok őszinte és hű hozzá. Ha igazán szeretem, akkor tartsak ki mellette, ha nem, akkor pedig váljanak el útjaink!

Bizonyos nézetek szerint sokszor azért jönnek elő az őszinte vallomások, hogy az egyén könnyítsen saját lelkiismeretén. Egy neves pszichológus is azt a nézetet vallja, hogy a megcsalást nem kell elmondani, mert a másik nem tud mit kezdeni az őszinteséggel. Neki fáj! Csak olyan igazságokat, dolgokat mondjunk el, mely a másikat előbbre viszi. Óvatosan kell tehát a múltbeli történésekkel bánni, mert lehet, hogy többet ártunk vele, mint használunk.

Én azt a nézetet vallom, hogy a másikat érintő igazságokat fel kell tárni, az érintett döntse el, miként reagáljon, ne a "bűnös" !

A megcsalások mögött szerintem az a tény húzódik, hogy nem akarjuk megbántani a másikat. Nem merjük elmondani, hogy valamit nem jól csinál, valamivel nem elégíti ki az igényeinket. Helyette inkább hazudunk, s nem számolunk azzal, hogy az igazság felsejlése milyen fájdalmakat okoz majd neki, annak, akit nem akartunk megbántani.

Fontos, az is, hogy egy kezdődő párkapcsolatban mondjunk el magunkról minden fontosat, ne később, mikor már életünket összekötöttük, derüljenek ki olyan dolgok, melyek a másikat zavarják, s ezek tudtával, lehet, hogy nem is minket választott volna. Bízzuk rá a döntést!

Szerintem a legrövidebb út az egyenesség. Nagy igazsága az, az életnek, hogy minden turpisságra fény derül egyszer, avagy nincs olyan titok, amit a szél ki ne forgatna.

Engedjék meg, hogy egy kedves fórumozó gondolatait megosszam Önökkel, az igaz szeretetről, az őszinte párkapcsolatról:

"A jó, a tartós párkapcsolat egyik titka az a közös felismerés, hogy Én és TE "összekapaszkodva" többet érünk, mint külön-külön egyedül. Elfogadása annak, hogy párkapcsolatban nincs ÉN és Ő (a másik), hanem csak MI! Mi - együtt! Bajban - ami "bármikor bejöhet" egy végzetes baleset, vagy betegség formájában - párom háta mögött támaszként ott állok én, és jogos a hitem, hogy hátam mögött mindenkor ott tudhatom Őt is. És ha a párom padlóra kerül, mellette - magamhoz ölelve - ott térdelek én is... És az én örömöm csak akkor igazi, ha az a párom öröméből fakad."

Nagyon szép gondolatok, csak sajnos ma már nem divat az ilyenfajta őszinte szeretet. Pedig mennyi baj elkerülhető lenne, ha igazak lennénk...