Túlsúly = alacsonyabb önértékelés?
Brit és ausztrál egyetemi kutatások szerint nagyon fontos lenne az elhízás és a gyakori mentális problémák közti kétirányú összefüggések és kockázatok ismerete, ez ugyanis kulcsot jelenthet a hatékony kezeléshez és a prevencióhoz. Bár ez a terület még meglehetősen felfedezetlen, a kutatásoknak ki kell terjedniük az életmódbeli, a pszichológiai és a szociológiai tényezőkre is, hogy feltárhassák ezt az összetett kapcsolatot.
A kövér emberek – különösen azok, akik elhízottnak is tekintik magukat – gyakran tapasztalják a súlyukhoz kapcsolódó előítéleteket és diszkriminációt, és ez döntően alacsony önbecsüléshez, önértékeléshez és bűnösségérzéshez vezet. A kövérség ráadásul összekapcsolódik a társadalmi-gazdasági hátránnyal és a fizikai aktivitás alacsony szintjével is, amelyek viszont szoros összefüggést mutatnak a depresszió megjelenésével.
Az elhízás tartós stresszt jelent
Közismert, hogy az elhízás valóban egészségügyi kockázatok sokaságát is magával vonzza (szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség), és ezek jelentős részével maguk az érintettek is tisztában vannak, így tulajdonképpen betegként kezelik magukat. Sokan tudat alatt alacsonyabb életkort is várnak maguktól. A nőket különösen érzékenyen érinti ez a probléma, hiszen ők fokozottan ki vannak téve a média sugallta irreális elvárásoknak, így a nyomás szinte állandósul rajtuk.
Emiatt az elhízás megalapoz egyfajta állandósult stresszes állapotot, ami gyakran okoz jelentős pszichológiai diszfunkciókat, vagyis depresszív hangulatot és ehhez kapcsolódó tüneteket. A kutatások szerint a kevés mozgás és a túlzásba vitt evés – főleg a zsírban és cukorban gazdag gyorsételeké – elterjedt szokás a depressziós és ideges páciensek közt.
A hit hegyeket (is) mozgat
Holisztikus szemlélettel kell közelítenünk a betegek felé, elsősorban az egészséges életmódra koncentrálva. Már kutatási eredményekkel is bizonyítható, hogy a fizikai aktivitás enyhíti a depresszió és a kimerültség tüneteit. Emögött az áll, hogy ha rendszeresen sportolunk, hatékonyabbnak érezhetjük magunkat, és megerősödhet a hitünk abban, hogy elérhetjük a céljainkat, ahogy fizikailag, úgy lelki szinten is irányíthatjuk az életünket. A saját hatékonyságunkba és erőnkbe vetett hit már olyan egyszerű gyakorlatokkal is megszilárdulhat, ha elhisszük, hogy képesek vagyunk néhány emeletet lépcsőzni, vagy elfutni az utca végéig – és meg is tesszük. Ezek a tulajdonságok pedig csökkentik a depresszió és a kimerültség rizikóját még a krónikus betegséggel küzdőknél is.
Az életmódprogram testi-lelki megoldást jelenthet
Mivel az elhízás és a depresszió összefüggései szinte ördögi körként jelentkeznek, az elhízott személyeknél különösen fontos, hogy megtalálják a megfelelő életmódot és azokat a mozgásformákat, amelyek hatékonyak és az esetlegesen meglévő betegségeikhez is illeszthetők. Mindezen kérdésekre komplex életmódfelmérés során kaphatunk választ, amely nemcsak az adott fizikális, fittségi állapotot térképezi fel, de eszközös egészségi állapotfelmérésre és családi, életvezetési anamnézisre is alapozza a szakértő állásfoglalást. Egy-egy nyolchetes életmódprogram után már mérhető és látható is a változás. A rendszeres testmozgás pedig nemcsak a fogyást segíti elő, hanem a hangulatra és az önértékelésre is pozitívan hat – így tehát a depressziós tüneteket is csökkenti. Vagyis minél inkább sikerül felépítenünk egy optimális életmódot, annál nagyobb eséllyel szabadulhatunk meg a túlsúlytól és a depressziótól.
