A pár attól lesz család, hogy baba születik. Gyakran ez nem megy simán. Átalakul az értékrend, az érzelmi fontossági sorrend. Fizikailag és lelkileg is komoly tehertétel nehezedik a családra. A szülők még járatlanok, tapasztalatlanok, félnek, hogy valamit elrontanak, vagy nem vesznek észre.
Annyira erős lehet a megfelelni akarás kényszere, hogy valójában nem is a gyerekre figyelnek. Önmaguk szorongását csökkenthetik ugyan, de a gyermek valós igényeinek megértésére nem figyelnek ugyanilyen arányban.
Az első gyermek születése gyakran igazi próbatétele a párkapcsolatnak is. Az anya és a baba szoros kapcsolatából kirekesztődhet az apa. Ez féltékenységi reakciókat eredményezhet. Egyensúlyt és nyugalmat adhat, ha osztoznak a feladatokban, például az esti fürdetést átvállalja az apa.
Ennél már csak az a nehezebb, ha a meglévő kicsi mellé megérkezik a még kisebb, az új családtag és felforgatja a kialakított rendet és szokásokat, és a család szerkezetét is.
Az addigi, kizárólagos figyelem akarva-akaratlan elterelődik a "régi" gyerekről, akinek fáj, hogy osztoznia kell az anyán, lelkileg és fizikailag egyaránt.
A kezdeti lelkesedés, az új, az ismeretlen iránti érdeklődés hamar megszűnik, még akkor is, ha szülők azt hiszik, felkészítették mindenre. Ez természetes jelenség, de nagyban függ a fogadó testvér életkorától és családban elfoglalt helyzetétől.
Az első gyermek gyakran erősebben kötődik az anyához és vele szigorúbb nevelési elveket vallhat az apa. Jelentősége lehet annak is, hányadik a gyermek a testvérsorban. Nem mindegy a nemek megoszlása és az életkori különbség sem.
A testvérféltékenység komplex jelenség. Átalakítja a testet és a lelket. Addig nem ismert, erős, sokszor félelmet keltő érzelmek keletkeznek.
Az addig szelíd gyerek vaddá, durvává, visszautasítóvá, engedetlenné válhat. Az a gyerek, aki korábban sose akart ölben maradni, követelni kezdi, hogy vegyék fel, etessék, ültessék babakocsiba. Agresszivitása kiterjed az anyára, megütheti, megharaphatja. Ugyanígy az apát is. Ezt sohase engedjük, határozottan, soha ne veréssel, de tiltsuk meg!
Valós veszélybe kerülhet a kistestvér is, egy pillanat alatt ráejthet valamit, befoghatja az orrát vagy beledughat valamit a szájába, "megetetem" - felkiáltással.
Közben megijed a saját tettétől és annak következményeitől. Nem érti, mi történik benne, vele.
Hiszen tudhatná, mert mondogatták, hogy "jön a kistesó", mégsem örül. Azt szeretné, ha visszavinnék oda, ahonnan hozták. Szeretné, ha nem lenne, ha minden úgy lehetne, mint korábban volt.
Fantáziájában ott a tudattalan félelem, hogy ő nem volt elég jó és ezért hoztak egy másik gyereket. Jó akar lenni, de ahhoz el kellene vinni, tüntetni az "ellenséget".
A féltékeny gyerek teste megfeszül, keze ökölbe szorul, arcvonása, tekintete elszánttá válik, dühöt sugároz. Közben gyakran könnyes a szeme és sóvárog a szeretetre, a figyelemre az elveszett édenre.
Gondoljuk el, hogy mit él át a gyermek. Hónapokon keresztül látja, hogy az anyja hasa növekszik. Nézi az ultrahangos képet, mesélik neki, mi történik, képeket mutogatnak, ruhákat, berendezési tárgyakat vesznek...
A cikk további része:
