Mit is jelent ez a napjainkban közkedvelt kifejezés, hogy bevállalós? Azt, hogy az illető nem ijed meg a nagy dolgoktól sem, kiáll az igazáért, nem fél semmitől, az akadályok sem rémisztik el.
Mi, nők, ilyen bevállalós pasikra vágyunk. Ha tetszem neki, akkor merjen lépni, ne csak a haverok társaságában legyen nagy a szája, hanem szemtől szembe is. Ha kiszemelt, jöjjön oda, merjen kezdeményezni! Ne a cimborájával üzengessen, vagy csak a „nyálát csorgassa”, hanem legyen benne elég mersz.
Aztán, ha túl vagyunk a kezdeti, első lépések ceremóniáján, akkor merjen elkápráztatni. Legyen merész, próbálkozzon, lepjen meg! Teremtsen érdekes szituációkat, szolgáljon maradandó élményekkel.
Ha már ezeken is túl vagyunk, akkor merjen felvállalni a barátok előtt, a kedves mamának is mutasson be. S merje elhinni, hogy a gyertyát két végéről kell égetni, s nem csak időnként meggyújtani, hogy pislákoljon egy kicsit.
Ha van valakije, akkor merjen szakítani vele miattunk, egy új szerelem reményében. Ha arról siránkozik nekünk, hogy neki mennyire nem jó a társával, akkor hagyja ott, válasszon engem!
Mindig azt halljuk, hogy a férfinak több idő kell. Egy férfi nehezebben szánja rá magát valamire, pedig elvileg ők a határozottabbak. S persze a nő meg hisztis és türelmetlen...
S legnehezebben a házasságra szánják rá magukat. A boldogító igen kimondását szeretik igen sokáig halogatni. Azt mondják, hogy a nőt csak addig aggasztja a jövő, amíg férjhez nem megy, egy férfit egészen addig nem aggasztja, amíg meg nem házasodik.
A férfiak addig akarnak várni, amíg megtalálják az igazit, aztán egyszerre azt veszik észre, hogy nem a nagy ő jött el, hanem az öregség.
Mielőtt újfent feminista macának lennék kikiáltva, elárulom, hogy mi, nők is gyakran nyuszi módra viselkedünk. Annyi különbséggel, hogy nagy a szánk, járatjuk is rendesen, de amikor tettre kerül a sor, mi is gyakran megfutamodunk. De azért elő lehet csalogatni belőlünk is a virtust, hiszen minden nyusziból megfelelő módszerekkel tigrist lehet faragni... Ugye?
