Elözönlötték a lakásomat a "celebogarak". A szomszédom szerint a tévéből jönnek. No meg a sajtóból, a rádióból... de most már a csapból is folynak. Kiirtani sem lehet őket...
Gondoltam, megkérdezem a bölcs nagyit, van-e valami ellenszere erre a veszélyes invázióra.
Ám előtte mégis csak nekem kellett felvilágosítanom, mert a szappanoperákon kívül mást nemigen néz, a "nyomtatott sajtóból" pedig csak a szóróanyagokat kedveli, mert kis nyugdíjjal az a legfontosabb info ; hol olcsóbb a tej, meg a krumpli...
- És ki az a Kelemen Anna?- kérdez vissza, amikor példálózom. Rögtön ellenszenvezik is vele, amikor felvilágosítom, hogy idős szomszéd néniket harapdáltat a kutyájával.
De Zimány Linda, Bódy Szilvi, Hargitai Bea és más "szépséges" és közszájon pörgő címlaplányok neve hallatán sem világosodik meg számára a "celeb" szó. Fogynak, híznak, pózolnak, buliznak, melleket csináltatnak, szörföznek, és hol híres pasikkal, hol meg egymással élnek...
- Tudod, amolyan kicsi és nagy hírességek, akik nyaralnak, szakítanak, kibékülnek, veszekednek, levetkőznek - próbálom közelíteni a dologhoz. Akikről sokan azt hiszik, hogy nem lehet nélkülük élni, és akiknél nem számít, hogy képességei mennyivel előzik meg az átlagot.
- Rózsi nénéd is erről volt híres, mégsem celebnek hívták... Nevezetes volt ugyan, de mégsem tapsoltak neki a faluban. Igaz, rajta is csámcsogtak éppen eleget. Az újságban is csak akkor szerepelt, amikor az egyik szeretője megfojtotta...
Igaza van. Rajtunk, és a nagyhatalmú médián is múlik, hogy kivel futunk össze nap, mint nap az újságok címoldalain, vagy a tv napi sztárhíreiben.
Néha kárörvendően kuncogunk, amikor saját magukból is bohócot csinálnak, mert éppen esetlenül főznek, táncikálnak, vagy a valóság showban hülyítenek be mindenkit.
Ám néha felháborodunk, és a gyomrunk forog, mert amíg mi a napi megélhetési gondjainkkal vesződünk, addig ők luxuskörutakon "szenvednek", házat és barátnőt cserélnek, parádés lagzikat és partykat csapnak...
De kellenek nekünk. Amíg rajtuk és velük szórakozunk, addig egy kicsit megfeledkezünk magunkról... Amíg etetnek bennünket, addig se a villany és fűtésszámlával foglalkozunk.
Amíg őket nézzük, röhöghetünk, dühönghetünk és káromkodhatunk egy jót...aztán valahogy mi is túléljük testileg és lelkileg, mint ők a dzsungelben....Pedig mi pénzt se kapunk érte...
Szóval, nagyi, mi nem irtjuk, hanem hizlaljuk a "Celebogarakat
