Tudjuk jól, hogy a menstruáció befejeződése csupán azt jelenti, hogy már nem lehet a későbbiekben saját gyermeke, de attól még nő marad, kívánja társát, kielégülhet, tehát nem kell visszahúzódni. Ekkor már teljes biztonsággal lehet szeretkezni, nem kell semmilyen fogamzásgátlásról gondoskodni. Ha már mindketten nyugdíjasok, sok a szabad idejük, azzal foglalkozhatnak, amivel és akivel akarnak. Nincs már kisgyerek a közelben, kettesben lehetnek.

A férfiak nemi vágya lassabban csökken, mert náluk nem olyan hirtelen következik be a férfi klimax, ezért jobban ragaszkodnak a szexhez. Az asszonyok viszont a változás kora után könnyen lemondanának a szeretkezésről, de sokan férjmegtartás miatt "házastársi kötelezettségüket" teljesítik, nem ritkán nagy fájdalmak árán.

De miért is fájdalmas az aktus a menstruációs időszak után? A természet csupán 40-55 éves korig biztosítja a nők számára a petefészek-működést, a peteérést, s az ezzel járó női hormonok magas szintjét. Az emberi életkor viszont a civilizált társadalmakban, így tájainkon is egyre hosszabb, s a nők életük egyharmadát a változás kora után élik meg. A hormonszintek csökkenésének következménye a húgyutak és a hüvelyhám, a külső nemi szervek sorvadása. Ezért válik égetővé a vizelés, mikor végigcsorog a húgycsövön és a gáton.

Vizeletvizsgálattal sokszor semmilyen kórokozó, baktérium nem mutatható ki, míg másoknál a visszatérő húgyhólyaggyulladás okoz zavart, amely antibiotikumokkal véglegesen nem gyógyítható. A 60-70 éves nőkben a húgyhólyag és húgycső záróizma nem zár tökéletesen a fal sorvadása, elvékonyodása miatt. Ennek következménye, hogy a vizelet akaratlanul elcsöppen, illetve köhögésre, nehéz tárgy emelésekor a vizelet elfolyik. Ez sok emberben szégyenérzetet vált ki, nem beszél róla, nem kér segítséget, elzárkózik a világ elől. Ezt a vizelettartási nehézséget latinul incontinentiának nevezzük. Aki már olyan stádiumban van, hogy gyógyszerrel vagy műtéttel nem befolyásolható az állapota, az vastag intim betétet, vagy "felnőtt pelenkát", ún. inkontinencia betétet kénytelen hordani. A legfőbb probléma az, hogy a beteg még a háziorvosával is nehezen beszél a vizeletcsöpögésről, a hüvelyszárazságról, viszketésről, pedig van rá megoldás.

Minden esetben a kezelőorvos tudása, tapasztalata és a hozzá forduló panaszos állapota határozza meg a választandó kezelési módot. Első lépés az alapos kivizsgálás: van-e cukorbetegsége, bőrbetegsége, hogyan tisztálkodik, van-e minden nap széklete, csípi-e a vizelete, van-e húgyhólyaggyulladása, milyen a szexuális aktivitása? Ha bizonyítottan gyulladása van, azt antibiotikummal kell kezelni. De ezután a szervezet védekező képessége csökken, így elszaporodhatnak a gombák (leggyakrabban a Candida albicans), melyet gombaölő és immunrendszert erősítő szerekkel tudunk eltávolítani a tápcsatornából, húgyutakból, hüvelyből. Ha cukorbetegségre derül fény, akkor azt kell kezelni, a cukorszintet normalizálni, mert a cukros táptalaj kiváló hely a baktériumok és gombák szaporodásához.

A hüvelyszárazság és fájdalom is az általános sorvadás miatt alakul ki. Vérezhet is közösüléskor a nő. Ezen kívül a tüneteket nem okozó Trichomonas vaginalis nevű egysejtű élőlény is gyakran megtalálható a rákszűrések során. A kórokozók elpusztítása után jótékony hatású az ösztrogént (női hormont) tartalmazó hüvelykrém. Ez nemcsak a hüvelyhámot, hanem a húgyutak hámját is megvastagítja, ezáltal ellenállóbbá teszi a fertőzésekkel szemben. A hormon elsősorban helyileg, de felszívódva általánosan is hat: javítja a közérzetet, felkelti a nemi érdeklődést, síkosít, kellemessé teszi a szeretkezést.

Akinek viszont semmilyen betegsége nincs, csupán a hüvelyszárazság miatt vannak kellemetlenségei, az a patikában szabadon, teljes áron megvásárolhatja a különböző síkosító zseléket. A hüvelybemenetre kenve kellemesebbé válik a behatolás. Akik pedig elkezdték a hormonpótlást tapaszok vagy tabletták formájában, azok általános állapota, így a húgyutak és hüvelyhám is fiatalos marad.

Csaknem minden második 60 év feletti nő észlel húgyúti, vizelettartási és hüvellyel kapcsolatos problémát, melyről nem beszél. E panaszok idejében elkezdett kezeléssel rövid idő alatt csökkenthetők.

Az egészségügyi költségvetés szempontjából is jelentős megtakarítás érhető el, ha kevesebb antibiotikumra, ágyneműmosásra, betétre, műtétre lesz szükség. A legfontosabb pedig az, hogy a nyugdíjas nők sokáig egészségesen, emberhez méltóan, boldogan élhetnek.

 forrás: www.ujszo.com