A gátlások feloldódnak, elveszítjük önfegyelmünket, lelkiismeretünket, bátrak leszünk. Romlik a szellemi, fizikai cselekvőképességünk, nem vagyunk képesek összerendezett mozgásra. Alkoholfogyasztás után gyengül az akarati ellenállásunk, elveszítjük a reális helyzetfelismerésünket.

Mindezeket felsorolva, kérdés az, hogy miért jó az alkohol hatása alatt lenni? Hogy lehetséges az, hogy egyes emberek jól érzik, úgy magukat, hogy nem tudnak racionálisan gondolkodni, és nem tudják koordinálni saját tetteiket, mozgásukat?

Hogy miért fordulunk alkoholhoz? Az alkoholfogyasztáshoz mindig talál az ember alkalmat. Van, aki unalmában, bánatában, örömében, iszik. Azt azonban senki sem veszi figyelembe, hogy helyrehozhatatlan fizikai és pszichikai károsodásokat okoz. Az alkoholista szervezete az állandó alkoholfogyasztás következtében fokozatosan romlik és súlyosan megbetegszik.

Az alkoholistáknak megváltozik a személyiségük is. Úgynevezett én-mániát okozhat, ami annyit jelent, hogy a túl sok alkoholt fogyasztó egyén ego-ja természetellenesen megnő. Ez a belső lélektani folyamatok eredménye, melynek gyökere a bizonytalanságban és feszültségben keresendő. A legtöbb alkoholista önzővé válik, gonosszá, egyszóval kibírhatatlanná. Az alkoholista én akkor sem normális, amikor a véralkoholszint véletlenül éppen nulla. Az alkoholista énjét egy követelő, könyörtelen úr birtokolja, amit alkoholfüggőségnek hívnak.

Az alkoholista bekerül egy ördögi körbe, melyből nem képes kijönni, mert egy könyörtelen szörny irányítja akaratát. Ki lehet belőle kerülni? Orvosok azt állítják, hogy nincs rá gyógyszer, nem gyógyítható. Csak az egyén erején, és személyiségén múlik, hogy képes szembeszállni önmagával, és a szörnnyel, ami hatalmába kerítette.

Minden esetre, az lenne a legjobb, ha messziről elkerülnék a legális drogot, hogy véletlenül se kerüljünk az ördög karmai közé...