Az angol parlament előtt összeláncolt feministák mozgalmán túl már felcsillant a várva várt egyenjogúság kivívásának lehetősége.
A XX. század azonban meglepő fordulatokkal is szolgált a küzdelmek során. Elkezdődött a férfiak egy részének elnőiesedése, és ezzel együtt a nők elférfiasodása.
Színre lépnek tehát a nagyvárosok Brad Pitt-jei és Jeanne d' Arc- jai - ahogy Ranschburg Jenő fogalmaz.
A metroszexualitás jelenségét eredetileg az amerikai nagyvárosok heteroszexuális férfitípusára írták le, de meglepő gyorsasággal elterjedt Európában is.
A metroszexuális férfi prototípusa Brad Pitt és David Beckham.
Ezen egyedek heti rendszerességgel keresik fel a borbély helyett a fodrászt. Gyakori vendégek a manikűrösnél és pedikűrösnél. Utálattal tekintenek szőrös mellkasú, az őskorból itt felejtett férfitársaikra, miközben piercinget rakatnak ide-oda (és amoda is néha). A lakás kitüntetet helyisége a fürdőszoba Őistenségük számára.
Szigorúan megőrzik függetlenségüket, és nem várhatunk túl korai elköteleződést a részükről, hiszen harmincon túl is az önmegvalósítás rögös útját járják hasonszőrű barátaikkal.
Tapasztalataim szerint már tizenéves korú klónjaik is futkosnak az utcán. Rájuk gyakorta ragasztják a "cuki", "édes" és hasonló jelzőket fiatal lánykák.
Mára már megszületett Brad Pitt női megfelelője is. Ranschburg Jenő foglalta össze Jeanne d' Arc szindróma megnevezéssel a férfias nők jellegzetességeit.
Ők valamivel nagyobb történelmi hagyományokkal bírnak, mint férfi társaik.
Példának okáért, Franciaországban élt szintén Jeanne d' Arc "ikertestvére", George Sand, aki ezzel a felvett férfi névvel igyekezett betörni a férfiak uralta irodalmi piacra, miközben nadrágot húzott, pofátlanul szivarozott, és hevesen udvarolt kora híres férfijainak ( többek között Liszt Ferencnek is)
A névadó Jeanne d' Arc rövidre vágatta a haját, csákót húzott a fejébe, és szűziességet fogadott, vagyis nem engedte, hogy bárki uralma alá vonja.
Hasonlóan cselekednek a modern kor nagyvárosainak Jeanne d' Arc-jai is: senki nem hajthatja őket szexuális rabigába, ezért jellemző rájuk a promiszkuitás. Ez a garancia a függetlenségükre.
Férfias stílust vehetnek fel, hanglejtésük és hanghordozásuk is a férfiakéval vetekszik. Szóhasználatuk maszkulin, öltözködésük is ezt sugallja.
Nem áll tőlük távol a férfiak viselkedésére jellemző agresszivitás sem.
Nos, miközben e különös jelenségről írok, elmélázok azon, hogy vajon Brad Pitt beengedné-e hálószobájába Jeanne D' Arc-kot...
