A mai kételemű névrendszer a magyar nyelvben és társadalomban a 16. században alakult ki, évszázadok lassú fejlődése során.
De miért is volt szükség arra, hogy a keresztnév mellett még valami más is jelölje viselőjét? Egyesek szerint a népesség szaporodása húzta maga után a pontosabb megnevezés igényét. Más kutatók szerint a feudalizmussal járó birtokviszonyok és az egyértelmű öröklődés miatt kellettek vezetéknevek is.
És miért is elől áll a családnév, és csak utána a keresztnév, szemben más európai nyelvekkel? Ezt a kérdést a 19. században is feltették nyelvészeknek, Szarvas Gábor egy tréfás, de igaz Jókai-idézettel válaszolt: az ember már születése előtt családjának tagja, de egyénisége csak azután alakul ki, hogy világra jött.
Hogyan is jöttek létre a családnevek? Mivel nagyon sokféle van, ezért nem tudunk erre a kérdésre pontos választ adni. Ám lássunk egy kis ízelítőt a névfejtésből! Lássuk először az ilyenfajta neveket, mint a Lőrinci, Balassi, Balassa, Lőrinc: ezek az apa keresztnevét viszik tovább, eredeti formája a Péter a Lőrincé (mármint a Péter fia Lőrinc), a mai forma a Lőrincé Péter, Lőrinci Péter vonalon alakult ki.
Nevünk jelölhet valamilyen helynevet is, és ha úgy gondoljuk, hogy ma már semmi közünk nincs ahhoz a településhez vagy vidékhez, melynek nevét viseljük, érdemes kicsit kutatni, hátha találunk valamilyen erre utaló nyomot. A nemesi nevekben a helynév általában a birtokot jelölte: Széchenyi (Szécsény birtoka).
Ugyanakkor találunk foglalkozásra utalókat is: Szűcs, Ács, de létezik Király, Gróf is. Sőt: meglepő, de igaz, némelyik embert nem is a foglalkozásáról, hanem szakmájának eszközéről neveztek el: Gyalu, Fűrész, Csík.
Rengeteg ember arról kapta ragadványnevét, hogy milyen nemzetiségű volt eredetileg családja. És ha ezt nem is olyan egyszerű kiderítenünk, vezetéknevünkből következtethetünk. Igaz, ez sem olyan könnyű. Míg az olyanoknál, mint a Magyar, a Németh, a Tóth egyértelmű a név jelentése, az Uhrinról (magyar), az Ugrinról (magyar), a Bőhmről (cseh), a Pollakról (lengyel) már nehezebb kitalálni, milyen népcsoportba való tartozásra is utalhat.
Persze nem feltétlenül igaz az, amit nevünk súg nekünk. De ha sikerül kiderítenünk, honnan is kaphatta ősünk azt a bizonyos ragadványnevet, az olyan értékes információ lesz számunkra, amelytől semmi pénzért nem válnánk meg, higgyük el!
(Ha az általunk példaként felhozott vezetéknevek között nem találta meg a sajátját, ajánlunk egy könyvet, amelyben utánanézhet: Kázmér Miklós: Régi családnevek szótára)
