Egy tanulmányban, melyben több kenyérmárkát elítélnek, arra szólította fel a brit vásárlókat, hogy bojkottálják a legmagasabb sótartalmú kenyereket. A legtöbb áruház polcain megtalálható összesen 138 kenyeret vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy átlagosan minden harmadiknak magasabb volt a sótartalma a kormány által kitűzött 1,1 g / 100 g-nál.
A legmagasabb szintet a Morrison's üzletlánc egyik termékében mérték, egész pontosan 1,5 grammot 100 grammnyi kenyérben, illetve 0,7 grammot szeletenként. Négy szelet ilyen típusú kenyérben annyi só található, ami hatszor meghaladja a gyermekeknek javasolt napi maximum 3 g sóbevitel mennyiségét, kilenc szelettel pedig elérjük a felnőttek számára javasolt maximális 6 grammos sóbevitelt.
A kutatók Asda márkájú kenyerekben mérték a második legmagasabb szintet (0,6 g szeletenként). Tizennyolc Warburton termékből tizenötnek magasabb volt a sótartalma a kormány által kijelölt célértéknél, ám a Sainsbury's és a Waitrose szupermarketek kenyerei nem érték el ezt a szintet.
A Brit Szív Alapítvány szóvivője szerint a kutatásokból azt lehet leszűrni, hogy történt ugyan előrelépés a kenyerek sótartalmának csökkentése terén, még mindig nagy az eltérés a hasonló termékek sómennyiségében. Az Alapítvány szorgalmazza, hogy azok, akik magas vérnyomásuk miatt ki vannak téve a szívbetegség kockázatának, csökkentsék a só mennyiségét étrendjükben, és figyeljenek oda, hogy vásárláskor az alacsonyabb sótartalmú élelmiszereket válasszák.
A civil szervezet ezért arra buzdítja a szupermarketeket, hogy vezessék be a brit Élelmezési Ügynökség által kifejlesztett 'közlekedési lámpás' címkézési rendszert, vagyis használjanak piros, sárga és zöld címkéket, hogy felhívják a vásárlók figyelmét, hogy az élelmiszereknek magas, közepes vagy alacsony a só-, cukor- és zsírtartalma.
MacGregor a kutatás eredményeire támaszkodva elmondta, hogy ez a napi egy gramm csökkenés évente hétezer életet menthetne meg az országban a stroke-tól (gutaütés, szélütés) és a szívrohamtól a vérnyomás csökkenésének eredményeként.
