A kanadai Simon Fraser Egyem kutatói az Észak-Amerika nyugati vidékein honos fekete özvegy pókfaj, a Latrodectus hesperus egyedeinek párzási szokásait vizsgálták. A nőstények testhossza 15 milliméter hosszú, potrohuk fekete, rajta vörös homokóra-alakú rajzolat látható. A hímek sokkal kisebbek, és sávosan mintázott potrohuk színe valamivel világosabb, mint a nőstényeké - olvasható a PhysOrg hírportálon.
"A nőstények kusza pókhálót szőnek, amelyek a feromonoknak köszönhetően illatosított házassági hirdetésként szolgálnak. A hímnek egyetlen szippantás is elég, hogy a feromonokból kiolvassa a potenciális ara korát, korábbi házasságait, de még azt is, hogy mennyire éhes a nőstény. Ezek az összetett kémiai üzenetek csupán töredékét képezik a pókok fejlett kommunikációs rendszerének, ám mint most kiderült, a hímek képesek átfogalmazni a nőstények üzeneteit" - magyarázta Catherine Scott, a tanulmány első szerzője.
Ismertetése szerint a póktársadalomban elkeseredett küzdelem folyik a nőstények kegyeiért: egyetlen éjszaka alatt a lehetséges arák pókhálója akár 40 kérőt is a helyszínre csábíthat. Így a hímek csellel igyekeznek megszabadulni a vetélytársaktól, testőrként őrködve a nőstények "erkölcsei" felett, vagy a párosodás során párzási dugót helyeznek partnerük ivarnyílásába. A kanadai kutatók viszont azt figyelték meg, hogy a hímek képesek megsemmisíteni a nőstények által szőtt háló egy részét, a maradékot pedig a saját selyemfonalukkal burkolják be.
Hogy kiderítsék a pókok motivációit, egy héten át kalitkákban tartották fogva a nőstényeket. Ezt követően a kalitkákat kivitték a tengerpart egy olyan szakaszára, ahol honosak a Latrodectus hesperus pókok. A nőstényeket eltávolították, a pókhálók egy részét sértetlenül hagyták, egy részét a hímekkel rongáltattak meg, míg a többinek ollóval vágtak le a felét.
A sértetlen pókhálók igen csábosnak bizonyultak, hat óra alatt legkevesebb 10 kérőt vonzottak a helyszínre. A hímek által megrongált pókhálók alig egy pár egyed érdeklődését keltették fel, viszont a kutatók által szétvagdosott pókhálók semmit sem vesztettek csáberejükből.
"A hímek nem csupán megsemmisítik a pókháló egy részét, hanem nagy valószínűséggel a nőstény feromonjait a saját illatanyagukkal takarhatják el" - fejtegette Catherine Scott, aki arra is kitért, hogy a nőstények érdekes módon nem bánják a rongálást. "A hím ezzel tulajdonképpen szívességet tesz a nősténynek, amely immár feromon mentesen szövi újra a hálóját, s nem kényszerül hadakozni, hogy elkergesse a többi kérőt" - fogalmazott a kutató.(Forrás: MTI)
