Az ok egyszerű: emberek vagyunk, botlunk, aggódunk, szeretünk, vágyunk a jóra, az újra, kellemesre, másra vagy fájdalom elmulasztására, pillanatnyi problémánk elfedésére. És ha egyszer segített valami, ugyan miért ne nyúljunk hozzá máskor is? A hosszú távú következményektől hangos a sajtó, de miért én lennék áldozat? Ha akarom, le tudom tenni, nem vagyok függő! -védekezünk. 

 Stressz helyzetben a cigaretta után nyúlunk, az ébredés utáni első öntudatlan mozdulatunk a kávéfőző elindítása, és sajnos vannak, akik a reggeli csúcsban már alkoholgőzben botorkálnak vagy önfeledt bulikon óriáspupillával földöntúli élvezetet keresnek. Nem kívánok pálcát törni szenvedélybetegségeink felett. És nem gondolom, hogy könnyebb leszokni, ha tiltanak tőlük. Mások, kívülről. Bár nem vitatható, hogy a társadalom elítélő magatartása visszatartó tényező lehet, de ez inkább prevenció, semmint kezelése a már kialakult problémának. Felsorolni az általuk okozott egészségkárosító hatásokat, vagy a leszokást segítő programokat és találmányokat három cikkbe sem férne bele. Ezért az alábbi sorok célja inkább a lelki szemek megnyitása, tiszta tudat elérése.

Az iránymutatás lehet az egyedüli segítség. Ha saját maga sem akarja, a világon semmi nem állhat szenvedélyének útjában. Egy masszív dohányosnak azt mondják "büdös bagós", vállat von, csak az önérzete sérül. Tovább sérül, mert ő nem véletlen lett szokása rabja. De erre senki nem kíváncsi, mert mindenki "elvan magában", az elefántcsonttornyában. Míg Babits korában ez különcséget jelentett, ma már természetes. Elszigetelődtünk, s a ki nem mondott szavak felgyülemlenek, ha idővel el is feledjük, látensen bennünk élnek. Ahhoz, hogy a káros szenvedélyeknek hátat lehessen fordítani, tükörbe kell nézni, szembesülni kell a legbensőbb félelmekkel, gondolatokkal, s nem árt tudatosítani néhány alapvetést sem.

1. Az önismeret mindennek az alfája és omegája, ugyanis ha tisztában vagy értékeiddel, esetleges hibáiddal, nem zökkenthetnek ki saját egyensúlyodból, sem személyek, sem anyagok. Hogy tükröt tartsunk magunk elé nem csak képletesen értendő. Könnyebb számot vetni magunkkal, ha mélyen önmagunk szemébe nézünk. Nem kellene félni szembenézni a gyarlósággal, hiszen ez tesz emberré! A karma ezt a testet, lelket, feladatot szánta, az adott paraméterekkel kell megtanulni élni, és leküzdeni az elénk görgetett akadályokat.
2. Szellemi és testi energiánk akkor alkot tökéletes egységet, ha nem mérgezzük azokat, sőt óvjuk, odafigyelünk rá. Az emberi test legelemibb egysége is energia, lelkünk is az. Ma már fényképezhetjük is. Tehát a test és szellem egysége energiájának körvonalai nem esnek egybe a látható és tapintható fizikai határokkal. Ezt a tökéletes harmóniát rombolja, ha olyan anyagokat veszünk magunkhoz, melyek alacsony energiaszintje, ezáltal rezgésszáma kioltja a test megfelelő rezgését. A szervezet befogadja és feldolgozza a vele harmonizáló energiákat, de a nem hasznosíthatóakat méreganyagként tárolja. Ma már létezik olyan leszokást segítő módszer, ami ezen az elven alapszik. (ún. biorezonancia)

Tiszteljük hát meg testünket azzal, hogy nem veszünk magunkhoz káros anyagokat, nem mételyezzük szellemünket negatív gondolatokkal! Sosem késő elkezdeni jól élni, és a szónak nem anyagi értelmében. Testünk egy van, és ha mérgekkel telve hazardírozzuk végig életünket, előbb-utóbb szellemünk is megfertőződik, s nem csodálkozhatunk a körülöttünk élők negatív visszajelzésein: a környezet is tükör, használjuk!

Mester Viktória