Az anya halála óta a fiatal orvos, Mihai – aki a titkosszolgálat besúgója is - tartja egyben a családot. Öccse, Emil lázad a rendszer ellen, súlyos beteg apjuknak, Williamnak pedig már nyűg az élet. AZ NDK-ba mégis azért mennek, mert Mihai elintézte, hogy apján életmentő műtétet hajtsanak végre. Épp hogy megérkeznek, mikor a Csehszlovákiát megszállni készülő szovjet tankokkal találják szembe magukat. Mivel az események miatt lezárják a cseh–német határt, a család egy keletnémet fogolytáborba kerül. Mihai ott megismerkedik Ullival, aki elkápráztatja: a müncheni egyetemista lány minden, ami ő nem, és mindene megvan, amiről ő még csak álmodni sem mert soha.
A részben magyar származású Anca Miruna Lăzărescu első nagyjátékfilmjével saját családja történetét vitte vászonra.
- A Nyugaton töltött két nap szakítópróba lett a családomnak: mindhárman – nagyapám, apám és a testvére - érezték, hogy itt volna a lehetőség teljesen és visszavonhatatlanul megváltoztatni az életüket. És ettől mindhárman majdnem összeroppantak – meséli az 1979-ben Temesváron született rendezőnő, aki 1990-ben a szüleivel Németországba költözött. Münchenben a University of Television and Film (HFF) iskolában tanult, majd részt vett a UCLE nyári kurzusain, valamint különböző forgatókönyvíró workshopokon.
Dokumentumfilmje, a Déva titka (2007) számos díjat nyert, beleértve a Best New Talent Award-ot a Sehsüchte Diák Filmfesztiválon. 2011-ben fejezte be tanulmányait a HFF-en, az Silent River (2011) című rövidfilmje komoly elismerésnek örvendett, több mint 300 fesztiválra kapott meghívást, összesen 82 nemzetközi díjat nyert. Anca Miruna Lăzărescu tagja a Román és az Európai Filmakadémiának is.
Anca Miruna Lăzărescu a Torino Film Lab-ban fejlesztette az Utazás apánkkal forgatókönyvét. A film bemutatója júliusban a 34. Müncheni Nemzetközi Film Fesztiválon volt, ahol a film zeneszerzője, Darvas Ferenc, elnyerte a legjobb filmzenéért járó elismerést, a Cinefesten pedig a filmnek ítélték az Art Mozik Nemzetközi Szövetsége zsűrijének díját. Indoklásukban az szerepelt, hogy „az összes, a fesztiválon versenyen szerepelt film közül ennek a történetét találta a legeredetibbnek, de a vizuális világa és drámaisága is megfogta a zsűritagokat. Különösen azzal emelkedett ki a többi film közül, hogy egy, a mai közönséghez kulturálisan és történelmileg is közel álló témát dolgoz fel.”
