az olasz bokszolónak kialakítani, amellyel az ilyen ellenfeleket fel lehetett őrölni. A felkészítésnek meg is lett az eredménye. Az első 24 profi mérkőzéséből 22-t kiütéssel nyert meg. 19 alkalommal már a harmadik menet vége előtt beszüntették a mérkőzést. A ringen kívül Marciano egy egyszerű hétköznapi ember benyomását keltette, ám amikor belépett a szorítóba ösztönös verekedővé avanzsált. Európában diszkvalifikálták volna néhány megmozdulásáért, de az amerikai közönség szerette, ahogyan kivégezte az ellenfeleit.
Marciano első igazi megmérettetése 1949. szeptember 30-án a Madison Square Gardenben volt a Bronx-ból jött olasz-amerikai Carmine Vingo ellen.
Már az első két menetben a padlóra küldte Marciano az ellenfelét, de az felszívta magát, és a hatodik menetig hősiesen helytállt, azonban a hatodik menetben egy akkora ütést kapott, hogy csak egy hét múlva nyerte vissza az eszméletét, mert az ütés következtében kómába esett. A következő erőpróbát Roland LaStarza ellen állta ki Rocky 1950. március 24-én. LaStarza rekordja ekkor 37-0 volt. Rocky a 4-ik menetben leütötte Lastarza-t, aki felállt és végigbokszolta a 10 menetet. A mérkőzés végén osztott pontozással győzött Marciano úgy, hogy mély ütés miatt a 8-ik menetet LaStarza nyerte. A következő nevesebb ellenfél Rex Layne volt 1951. július 12-én. Layne nagyobb volt, erősebb és mindenki azt várta, hogy kiüti a kisebb Marciano-t. Azonban a hatodik menetben Rocky úgy kiütötte Layne-t hogy az úgy esett össze, mint akit lelőttek. Az elülső fogai megrepedtek mintha csak puskából lőtték volna ki Rocky karjait.
Még ez év októberében összehoztak egy mérkőzést a legendás hírű Joe Louis ellen. Marciano nagyon tartott a mérkőzéstől és ideges volt az öltözőben, mivel nagyon tisztelte Joe Louis-t. Ám a 8-ik menetben megsemmisítő erejű ütéssel kiütötte Louis-t, akit csak a kötél mentett meg attól, hogy a nézők közé repüljön.
Marciano következő fontos mérkőzése 1952-ben érkezett el, mikor Jersey Joe Walcott ellen megmérkőzhetett az egyesített világbajnoki cím elnyeréséért. Ez az összecsapás drámai módon fejeződött be Walcott számára. Az első menetben életében először Rocky Marciano a padlón találta magát egy remek Walcott kombináció után. Ezután egymásnak esett a két öklöző, és csak úgy záporoztak mindkét részről az ütések, a hatodik menet tájékán már mindketten alaposan ki voltak fulladva. A 11.-ik menet végére Rocky teljesen zavart volt. A szeméből alaposan folyt a vér a segédek nem győzték a szünetben törölgetni. Mikor megkérdezte, hogy lehetne megnyerni ezt a mérkőzést, azt mondták neki, hogy csak kiütéssel győzhet mivel addigra Walcott már fölényben volt a pontozóknál. A menet elején elindultak egymás felé, aztán Marciano támadásba lendült. Egy jobbkezes ütés telibe találta Walcott-ot aki előbb térdre esett, majd elterült. Rocky egyből a sarokba rohant és a bíró megkezdte a számolást, de Walcott meg se moccant. Tíz után még mindig mozdulatlanul hevert a földön. Visszatérve Brockton-ba ünneplő tömeg fogadta a világbajnokot. Aztán 1953 májusában újra megmérkőztek, de ekkor Rocky már az első menetben kiütötte Walcott-ot. Az egész mérkőzés 2 perc 25 másodpercig tartott mindössze. Walcott ezután végleg visszavonult és nem húzott többé kesztyűt.
1952-ben eljött a várva várt visszavágo LaStarza ellen. Azonban ezen a mérkőzésen már nem bízta a bírákra a dolgot Marciano. A 11-ik menetben kiütötte LaStarza-t, ezzel pontot téve a kettejük között folyó kis nézeteltérésre. A mérkőzés első meneteiben LaStarza nagyon jól védekezett és végig kettősfedezékben volt, szinte alig ütött. Az edzője tanácsára Rocky elkezdte Roland vállát támadni, aki szép lassan elkezdte egyre lejjebb ereszteni a kezét, és egyre több ütést beszedett. A vége felé pedig már teljesen kikészült, és megváltás volt neki mikor Marciano egy remek kombináció után a padlóra küldte és kiszámolták. LaStarzanak ez volt az első kiütéses veresége.
A következő nagyobb ellenfél Ezzard Charles volt, aki szintén legyőzte Joe Louis-t és többek között Walcott-tól is elhódította a nehézsúlyú világbajnoki címet. A mérkőzés harmadik menetében Marciano bal szeme alatt elszakadt a bőr és a hátralévő időt úgy bokszolta le, hogy közben csíkokban folyt végig az arcán a vér. A vérzést a szünetekben sem tudták elállítani. A mérkőzést végül egyhangú pontozással Marciano nyerte, de három hónappal később újra megmérkőztek, ahol aztán Marciano a nyolcadik menetben kiütötte ellenfelét.
Az utolsó mérkőzését Arhie Moore ellen vívta 1955-ben. Az összecsapásra a Yankee stadionban került sor New Yorkban több mint 60000 néző előtt. ezen a mérkőzésen fordult elő Marcianoval életében másodszor, hogy rászámoltak, mikor az egyik ütestől féltérdre ereszkedett. Am Moore minden igyekezete ellenére sem tudta véghezvinni a lehetetlennek tűnő feladatot, kiütni a bajnokot. E helyett a hatodik menetben Rocky kétszer is a padlóra küldte a kihívóját, majd a nyolcadik menet végén Moore újból a padlón volt, a menet végét jelző gong mentette csak meg a kiszámolástól. De a kilencedik menetet már nem tudta lábon átvészelni. Rocky hatalmas ütészáport zúdított ellenfelére akit a bíró kiszámolt és ezzel véget ért a mérkőzés ahol utoljára szállt a ringbe az utolsó, és egyben minden idők egyetlen veretlen, fehérbőrű nehézsúlyú bajnoka. A mérkőzés után 7 hónappal 33 éves korában Marciano bejelentette, hogy visszavonul, és nem bokszol többé.

folytatjuk!
Kreutz Zsolt
Willtord