Korunk férfiideáljáról kellene most írnom. Ez igen nehéz, hiszen az ideál egy gyorsan változó fogalom, az évszázadok alatt számtalan arcát mutatta már meg. Ha belegondolunk, milyenek voltak az ókori görög vagy római férfiak, s milyenek a mai XY kromoszómások, akkor rádöbbenünk, hogy szinte lehetetlen feladatra vállalkozunk. Azért górcsó alá vesszük Mr. Szívtiprót.

"Lehet, hogy szép nem vagyok, de hódítani akarok" - milyen sok férfi tűzhetné zászlajára ezt a mondatot. Erre azért van szükség, mert mindenféle szerénykedés és nemi diszkrimináció nélkül elmondhatjuk, hogy több a szép nő, mint a szép férfi. Sőt, egyesek szerint a férfiakra nem is alkalmazható a szép kifejezés, helyette a helyes használandó. Ezzel ellentmondva úgy gondolom, hogy ma is teremnek szép férfiak. De mi is a férfiszépség titka? Szép az a férfi, kinek teste arányos, avagy sportos, elegáns, sima arcszőrzetű és .... Szerintem mindenkiben ott lakozik a szépség, csak elő kell varázsolnia magából.

A szépség értelmezésénél szükség van a tükörre is, azaz egy másik személyre, kinek szemében szépnek láthatjuk magunkat.

A tükörről a szép fiatal görög ifjú Nárcisz-Narkisszosz története jut eszembe. Ő a görög mitológia szerencsétlen ifja, akit Artemisz istennő olyan szerelemre gerjeszt, melyben vágyának szomja nem csillapítható: önmaga vízben tükröződő képét kell szeretnie. Tehát Narkisszosz önmagába lett szerelmes. Nem tudja elviselni ezt az állapotot, s végül tőrt döf szívébe. Halálának helyén nyíltak a nárciszok.

A nárcizmus egyszerre hordozza az eltúlzott öncsodálat és az egyidejű szerencsétlenség paradoxonát. A nárcizmus pszichológiai fogalma a XIX. század végén született, mára jelentése a beteges önimádókra vonatkozik, de helyet kapott a hétköznapi nyelvben is, mint az önimádat, az eltúlzott önértékelés szinonimája. A görög mitológiából visszatérve tanulságként elmondhatjuk, hogy nem az a szép, aki annak képzeli magát. Ha valaki tudja magáról, hogy szép, akkor gyakran az öntudata csapdájába esik, mely visszatetsző lesz a környezete szemében.

Ha a klasszikus férfiszépségekre gondolunk, úgy, mint Alain Delonra, Robert Redfordra, a mostaniak közül Tom Cruise-ra, Brad Pittre, George Cloonyra, Keanu Reeves-re, azt tapasztaljuk, hogy mindegyik más, egyik szőke, a másik barna, a harmadik alacsony, mégis millió női szívet dobogtatnak meg. Talán a stílusban fogható meg a titkuk, de én csak azt mondanám, hogy a sármjuknak köszönhetik a népes rajongótábort.

 De mi is a hódítás titka? Véleményem szerint, hódító az a férfi, aki ha nem is helyes, de megbízható, kedves, gondoskodó, vagy nagy dumás.

Mert szépnek látjuk azt a férfit, ki önzetlen szeretetével árasztja el feleségét és a családját, még ha egy kicsit alacsony is, valamint az évek alatt a hasa a pókhoz vált hasonlóvá s a szárazföldön is úszógumikkal jár.

 Napjainkban a szépség ideálját nem a jóság, hanem a média diktálja. Mr. Casanova sportos, márkás ruhákban jár, elegáns, laza, nagy a dumája és ígéretes karrier, avagy a materiális gazdagság előtt áll. Egy szuper autóval rendelkező barátom mesélte, hogy egyszer résnyire letekerve hagyta az autója ablakát egy forgalmas belvárosi helyen, mire visszaért, jó néhány névjegykártya volt bedobálva. Számomra szomorú a tény, mely szerint nem is az autó tulajdonosa nyűgözte le a hölgyeket, csupán a masina márkája. Hát, itt tartunk... ?

Remélem nem, mert egy autómárka nem hordozza a tulaj belső értékeit, mely szerintem a legfontosabbak.

Tehát az egzisztencia is bájt jelent a női nem szemében, pontosabban a női igen egyik útja-módja. Egy márkás autó, egy jó motor-vonzóbbá teszi tulajdonosát. De emellett szükség van arra, hogy felnézhessünk Mr. Adonisra.

A külső, ami megfog, a belső, ami megtart. Jó, ha Mr. Szívtipró jóvágású, ad magára, igényes, de a belső értékei azok, melyek szépnek láttatják kedvese számára. S ne feledkezzünk meg a szemekről. Ha valaki elégedett önmagával, elfogadja környezetét, büszke arra, amit elért, s vannak céljai, szereti az életet, akkor az a szemeinek ragyogásában fejeződik ki.

Végül felfedjük a titkot: egy nő azt a férfit választja, akire rábízhatja életét, s majdani családja sorsát. Akiben ezt megérezzük, azt igazán helyesnek, sármosnak, szívtiprónak látjuk. "Mert igazán jól csak szívével lát az ember..."