Az újságokban naponta jelenik meg beszámoló olyan fiatalok az indiaiak által finomkodóan csak "az extrém lépésként" emlegetett öngyilkosságáról, akik félve a rossz bizonyítvány szégyenétől oltják ki saját életüket. Múlt hónapban egyetlen napon a Times of India két tizenéves fiú önakasztásáról adott hírt. Mindketten új-delhi otthonukban lettek öngyilkosok. Egyikük megbukott, a másik egy angol vizsgától rettegett. Egy alapképzésben végzős kereskedelem szakos diáklány valószínűleg azért akasztotta fel magát a kereskedelem fővárosában, Mumbaiban (Bombay), mert nem készült el gazdaságtan dolgozatával, és nem akarta, hogy családja szégyenkezzen miatta.

Egy 12. évfolyamos surati (Nyugat-India) diák felakasztotta magát, egy másik pedig az észak-indiai Allahabadban vonat elé ugrott, írta az újság, mely szerint aznap több másik öngyilkosság is történt. "A (vizsgák miatti) serdülőkori öngyilkosság nemzeti katasztrófa" - nyilatkozta Samir Parikh, a Max Healthcare (Új-Delhi vezető magánkórház-láncolata) pszichiátere.

Elsőként 2006-ból áll rendelkezésre hivatalos statisztika, mely szerint abban az évben 5857 diák - azaz naponta 16 - lett öngyilkos a vizsgák miatti stressz következtében. A rendőrség szerint több ezer öngyilkosságot nem jelentenek be, mert a szülők el akarják titkolni a halál okát. Az 1,1 milliárd lakosú országban a felsőoktatásba való bekerülésért folytatott küzdelem kiélezett, a legjobb egyetemeken kínált néhány helyre csak csillagászati átlaggal lehet felvételt nyerni.

A Delhi Egyetem elit kereskedelmi iskolájának gazdasági képzésére való bejutáshoz például tavaly 97,8 százalékot kellett teljesíteni. "Nem meglepő, hogy az évente 500 ezer végzős középiskolás közül csak nagyon kevesek képesek ezt elérni" - mondta Sunil Sethi, a Business Standard pénzügyi napilap rovatvezetője.

Indiában csak néhány tucat igazán elit, jó hírű egyetem van; hét indiai műszaki és hat menedzsment képzőhely. Együttesen is csak 16 ezer felvételizőt fogadnak évente. A vizsgaidőszak kezdete óta az elmúlt néhány hétben öngyilkossági hullám vette kezdetét az indiai fővárosban, mely már a 12 éves diákokat sem kíméli. "Az évek folyamán a "jó egyetemekre" való bekerüléshez szükséges átlagok már tényleg az egekbe szöktek - 90-95 százalékos teljesítmény kell" - mondta a pszichiáter Parikh. "A szülők elvárásai is jelentősek, ráadásul túlzott jelentőséget tulajdonítanak a vizsgáknak, és a gyerekek számára az osztályzatok jelentik az önbecsülés mércéjét.

Ez a kombináció halálos lehet." Sokan - az indiai forróságban mindenhol megtalálható - mennyezeti ventillátorra akasztják fel magukat, mások felgyújtják a testüket, rovarölőt isznak, vagy vízbe fojtják magukat. Egy 17 éves diák búcsúlevelében azt írta, hogy azért vet véget életének, mert a ránehezedő nyomás nőttön nőtt, és végül elviselhetetlenné vált. A végén érzelmes gondolatokkal búcsúzott: "Szeretem a családomat, és remélem, meg fogják érteni."

Bár a tinédzserek öngyilkossági rátája 14,5 százezer főre a világon, a Keresztény Orvosi Egyetem 2004-es, a déli Vellore városában készített felmérése szerint Indiában ugyanez a szám 148 a lányoknál és 58 a fiúknál. Szakértők azzal magyarázzák a lányoknál megfigyelhető rosszabb arányokat, mert a lányok félnek, hogy rossz tanulmányi eredményeik miatt férjhez adják őket egy számukra esetleg nem kívánatos férfihez.

Az oktatók kritizálják a vizsgarendszert, mert az értelmes gondolkodás helyett elsősorban a bemagolt ismeretanyagra helyezi a hangsúlyt. "Olyan vizsgákat kell összeállítanunk, melyek a memória helyett a gondolkodási képességet mérik fel" - jelentette ki a tudós Yash Pal, India legújabb oktatási reformalkotó bizottságának vezetője.

A szülők magántanárokat alkalmaznak és szabadságot vesznek ki, hogy elkísérjék gyermekeiket a vizsgákra. A diákok "memória tablettákat" is szednek, sokan táplálkozási szakemberektől kérnek tanácsot az agy számára legjobb ételekről, és az újságok oldalakat szentelnek a vizsgák sikeres teljesítésével kapcsolatos írásoknak. "Senki sem tudja elképzelni ezt a nyomást" - nyilatkozta a 17 éves diáklány Renu Chanda, aki épp most fejezte be vizsgáit. Az érettségi tetejében még ott vannak az egyetemi felvételi vizsgák. Vannak olyan tanulók, akik féltucat vagy még több vizsgát is vállalnak, hogy bejussanak egy jó nevű intézménybe.

Egy 2006-os 231 tinédzser bevonásával készült vizsgálattal Anuradha Sovani, a Mumbai Egyetem klinikai pszichológusa megállapította, hogy a diákok jobban félnek a vizsgáktól, mint a balesetektől, földrengésektől, vagy bombatámadásoktól. "Valami miatt úgy érezzük, hogy a jó osztályzat gyermekünk egyetlen lehetősége a sikeres életre" - fogalmazta meg érzéseit Anita Gupta, két fiú és egy lány édesanyja.

A szegényebb szülők hatalmas áldozatokat vállalnak, hogy fedezni tudják az oktatás költségeit, ezért ilyenkor a gyerekre még nagyobb teher hárul. Akiknek nem sikerül a legjobbak közé kerülni, alul-finanszírozott másod-osztályú egyetemeken, vagy az egyre szaporodó magánintézményekben kötnek ki. A magániskolák hátránya, hogy a követelményszint nagyfokú változatossága miatt a kormány sokukat nem ismeri el. Azok a családok, melyek megengedhetik maguknak, külföldre küldik gyermekeiket tanulni. Évente 160 ezerre becsülik a tengerentúlon tanuló indiaiak számát.

Még ha valaki be is kerül egy elit indiai egyetemre, a rá nehezedő nyomásnak akkor sincs vége. A hírekben rendszeresen hallani egyetemi hallgatók öngyilkosságairól is. "Olyan tudással kellene ellátni gyermekeinket - és szüleiket -, melynek segítségével rájönnek, hogy a jó osztályzat nem minden az életben" - mondta a pszichiáter Parikh.

Forrás: www.medipress.hu