Ezért egyre több nő azt vallja, hogy soha nem fog férjhez menni, mert nem találja a megfelelő férfit. Mindezek mellett pedig, az a tény is elszomorító, hogy több válás van ma, mint házasság.

Néhányan koruk okán, míg mások egyszerűen a biztonságérzet hiánya miatt ugranak bele olyan házasságba, melynek később rossz vége lesz. A házasság nem egy kötelező esemény, melyen mindenkinek részt kell vennie. Bár a rokonok folyamatos piszkálódása, a barátnők családalapítása nem feltétlenül segít abban, hogy ezt elhiggyük...

Egy-két évszázaddal ezelőtt még a szingli élet fogalma ismeretlen volt, a nőnek szüksége volt egy férfira, hogy egzisztenciát biztosítson magának és családjának. Ma már a megélhetéshez nincs szükség külső segítségre, mégis, sok nő számára terhet jelent az önállóság, a társ hiánya. Az ember, mint társas lény igényli mások közelségét, ám ez nem elég ok a házasságkötésre.

Sok estben az egyedülléttől való félelem vezet az oltárig, hiszen amikor már minden barátnőnek gyűrű van az ujján, a korábban kényelmes függetlenség egyre riasztóbbá válik. Ilyen esetben hajlamosak vagyunk fejest ugrani az első kapcsolatba, pedig az elsietett döntés eredménye sok esetben válás lesz.

A szülők mindig a legjobbat szeretnék gyermekeiknek, sokszor azonban akaratlanul is képesek szeretett családtagjukat kényelmetlen helyzetbe hozni. Ugyanez elmondható a kíváncsiskodó szomszédokról, kollégákról is. Amikor már napi szinten hangzik el a "Mikor mész már férjhez?" sablonkérdés, minden nő kezdi kellemetlenül érezni magát.

De ezektől a kérdésektől nem kell egy nőnek se rosszul éreznie magát! Sok nő csak harminc-negyven évesen találja meg az igazit, mégis teljes és boldog életet él. Ezenkívül pedig, a házasság egy színjáték, bohózat, pap, anyakönyvvezető és mások előtti jópofizás.

Én, mint nő nem látom értelemét. Persze ezt a legtöbben másként fogják fel, de akadnak olyanok is, akik tisztában vannak a házasság illúziójával, és soha nem akarnak férjhez menni.