A kutatás fókuszában álló korosztály jól akarja érezni magát a munkahelyén. Számukra fontos, hogy az ne csupán egy hely legyen, ahova bejárnak, mert muszáj. Olyan helyen szeretnének dolgozni, ahol azon kívül, hogy értelmes dolgokkal foglalkoznak, még jó is ott lenni. „Ehhez kapcsolódik, hogy a munkavégzés során igénylik a szabadságot, a szabad kezet. Azonban az is kiderült, hogy igenis kedvelik, és tisztelik, ha egy nagy tudású, tapasztalatú kollégával tudnak együtt dolgozni, hiszen belőlük nem az életkor, hanem a szaktudás vált ki elismerést. Azt nézik, hogy ki mit ért el, ki mit tett le az asztalra, nem azt, hogy ki milyen idős vagy hány évet töltött már el az adott cégnél” – mutat rá a felmérés eredményeire Lerf Andrea kutatásvezető. A szakember elmondása szerint a fiatalok kifejezetten igénylik a visszajelzéseket, és erős bennük a megfelelési vágy, szeretik a precíz kommunikációt, sőt amennyiben indokolt, akkor felvállalják a konfliktusokat is. Ha úgy érzik, hogy nincsenek a helyükön, vagy nem látják a számukra megfelelő karrier lehetőséget, akkor könnyen váltanak munkahelyet, bevállalva ezzel akár a munkanélküliséget is.

Ezt a korosztályt különösen jellemzi a türelmetlenség, mind a szakmai „beérés”, előrelépés terén, mind az anyagi juttatások tekintetében, valamint a munkavégzéssel kapcsolatban, derül ki a Coaching Team kutatásából. Ez az általános türelmetlenség azzal is magyarázható, hogy ők egy rendkívül felgyorsult világ gyermekei, számukra az internet közelsége (főként az okostelefonokkal a zsebükben) minden kérdésre szinte azonnali választ eredményez. A munkahelyen azt látják, hogy naprakész friss tudással érkeznek, tisztában vannak az értékeikkel, el tudják látni a magasabb szinten dolgozók feladatait is. Türelmetlenek, hogy megkapják a magasabb pozíciót, a magasabb fizetést, jobb juttatásokat, és így hamar feloldódik bennük az alázat a munka iránt. Fontos megjegyezni, hogy ez a generáció a fogyasztói társadalom szülötte, azaz „ha valami elromlik, dobd el és cseréld újabbra, jobbra” szellemben nevelkedett és él, ami érvényes a munkahelyekre és a kapcsolataikra is.

„Érdekes, hogy saját meglátásuk szerint könnyen motiválhatóak, a HR szakemberek viszont pont ellenkezőleg, inkább nehézségként élik meg a fiatalok motiválását” – hívja fel a figyelmet Lerf Andrea. Mivel az elemzők korábban a HR szakértők véleményét is megkérdezték a fiatal munkavállalókkal kapcsolatban, ezért a felmérés egyedisége, hogy az eredményeket összevetve jól láthatóak a hasonlóságok és különbségek a munkakínálat és a kereslet oldaláról is. Ami mindkét oldalnak kimagaslóan a legnehezebb, az a megfelelő megtalálása, azaz a megfelelő fiatal munkavállaló megtalálása az adott pozícióra, illetve a megfelelő cég megtalálása az Y generáció számára. Szintén fejtörést okoz a HR szakembereknek, hogy miként lehet megtartani őket, főleg hosszabb ideig egy cégnél, egy pozícióban, ez viszont a másik oldalon nem mutatkozik nehézségként, közel feleannyira érzik azt gondnak, hogy miként tartsák meg a megszerzett beosztásukat. A motiváció, motiváltság kérdéskört mindkét oldal nehézségként éli meg. A szervezetbe való integrálásukat szignifikánsan nehezebben élik meg a HR-esek, mint maguk a fiatalok.

A válaszadók több mint egyharmada (35%) külföldön képzeli el a számára ideális álompozíciót, jellemzően USA és Németország a két leggyakoribb célország, de Anglia, Svájc, Ausztria és Ausztrália is sokszor említett. A két legnépszerűbb pozíció a saját cég vezetőjeként dolgozni, illetve egy multinacionális cégnél alkalmazottként tevékenykedni. Negyedük úgy gondolja, hogy három éven belül el is éri saját kitűzött célját, összesen 60%-uk mondta, hogy maximum öt évet ad magának ehhez. A generáció türelmetlensége tehát itt is megmutatkozott.

„A mai fiatal korosztály fejtörést okoz a munkahelyen. Másként szocializálódott, mint elődeik, az internet és a technikai vívmányok közelsége és ennek használata teljes mértékben beépült a mindennapjaikban ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A végtelen szabadságvágyhoz párosul hazánkban egy erős megfelelési kényszer (ami a szülői nevelésből és munkahelyféltésből eredeztethető). Ez vezet gyakran a „work hard, play hard” életformához is” – mutat rá Lerf Andrea kutatásvezető.