Szerelmesnek lenni jó. Akár hétfőn, akár kedden, akár szerdán, sőt, a hétvégét sem érdemes kihagyni. Szabad szombatra vagy vasárnapra nem vágyunk, szeretni ugyanis minden időszakban kitűnő foglalatosság. Fiatalon megpróbáljuk utolérni a kiszemelt célszemélyt. Néha ebben épp saját biciklink akadályoz meg bennünket. Időskorunkban már a buszon, az újság mögül szeretnénk rájönni, hogy az a bizonyos fiatal lány észrevett-e minket.
Már nincs olyan barátom, aki ne vette volna meg magának, ismerőseinek, családtagjainak egykori kollégánk, Kepes András új könyvét. Ezúttal is szenzációs, amit ír a világról, annak változásairól, amiről nem veszünk, vagy nem akarunk tudomást venni. Gondolatai elképesztő mélységektől elképesztő magasságokig emelkednek, és csak sajnálom, hogy ma nincs olyan televízió, olyan műsor, ahol egy így gondolkodó ember és kolléga helyet, műsort kaphatna!
Van, amikor túlkomplikáljuk a dolgokat, máskor a legegyszerűbb jelekből sem tudunk olvasni. Aztán eljön a pillanat, amikor már a fogorvosi asszisztensnő együttérző pillantásáért is hálásak lehetünk.
Münz András rövid, vidám, néhol édes-bús történeteinek nagy része korábban a Nők Lapja hasábjain jelent meg.
Münz Andrást eddig nem választották be a száz leggazdagabb magyar közé, nem kapott Nobel-díjat, és még egyik betegség ellenszerét sem fejlesztette ki. Persze ami késik… Bár még nem nevezték a futball atyjának, öngólok tekintetében szinte bajnoknak mondja magát. A Nők Lapja újságíró-szerkesztőjeként rengeteg hosszabb-rövidebb írást segített a világra. A Ludas Matyi legendás csapatának tagjaként nem volt más célja, minthogy megnevettesse az olvasót. Bár egyre kevesebb esélyt lát, hogy világhírnévre tegyen szert, Münz András már többször is hangot adott a következő reményének: Egyszer egy zsákutcát csak elneveznek rólam!
