A szőkékről

A szőke haj, és kék szemszín már a Jégkorszakban megjelent Észak-Európában. Japán kutatók szerint genetikai mutáció keletkezett be 10-11 évvel ezelőtt. A görög nők is szőkére festették frizurájukat, sáfrányból készített főzetben mosták meg hajukat, és a napon kiszárították. Az egyiptomi nők, pedig szárított hennalevélből készült porral festették hajukat. Az ókorban a gazdagok és szépek kiváltsága volt ez a szín, szappanpomédával, tojássárgájával, kamillavirággal kevert lúgos nyirfa-hamuval és tengervízzel varázsolták szőkére tincseiket.

És ez a szőke haj több ezer év óta semmit sem vesztett népszerűségéből. A világ három leghíresebb szőkéje: Marilyn Monroe, Marlene Dietrich, és Brigitte Bardot. Már a filmiparban is észrevették, hogy a szőke szín erotikusságot sugároz.

A szőke hajszín tehát sose avul el, mindig divatban lesz, mert a férfiak számára gyengeséget, befolyásolhatóságot és könnyen kaphatóságot sugároz. Ebből kifolyólag sokan úgy gondolják, hogy a szőkeség egyenlő a butasággal, ami természetesen megcáfolandó, mert leginkább egy szőke nőt inkább öntudatossága jellemzi, nem pedig tudatlansága.

A vörös sztereotípiákról

A vörös hajszín történetéhez vissza kell mennünk a múltba. Először az ókori Rómában volt divat  a vörös, majd utána a szőke. Már akkor is olyan tulajdonságokkal ruházták fel, mint a boszorkányok színe, a vadságé, és a gonoszé. A vörös nőknek tulajdonított személyiségjegyek a tüzes, szexi, feltűnő. Sokan azt állítják, hogy a valódi vörösek könnyen dühbe gurulnak és rendkívül érzékenyek, ezt azzal magyarázzák, hogy szervezetükben kevés antisrtessz-hormon termelődik. A vörös a bátrak színe, mert feltűnő, és aki ezt a színt választja, az egyben vállalja a vele együtt létező sztereotípiákat is.

De nem feltétlenül kell ezekkel a sztereotípiákkal azonosulnunk. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy személyiségem nem változott mióta vörösre festettem a hajam. Se szexisebb, se temperamentusosabb nem lettem, mióta szőkéről vörösre váltottam. Mikor viszont szőke voltam a legjobb tanulók között jeleskedtem, és nem sugároztam ki simulékonyságot, és engedelmességet. Szőkén is ugyanannyi udvarlóval rendelkeztem, mint vörösen, és a ruhatáramat se cseréltem le.

Minden hajszínváltás oka viszont a férfitekintetek megszerzése, melyet egy szőke és egy vörös nő hamarabb elér, mint egy barna. A férfiak párválasztását azonban tudat alatt a fajfenntartási ösztönük vezérli, ezért feleségként jobban értékelik a barnát, mert ők megbízhatóságot sugároznak.

Mivel ezeket a sztereotípiákat elég nehéz megsemmisíteni a férfiakban, ezért lehet, rákényszerülök, hogy barnára változtassam a színemet, minek következtében ugyanaz a nő fogok maradni, mint aki vagyok most vörösen.