Aztán rá kell jönnöd: egyedül vagy. A többieknek másak a játékszabályai.
Változtatsz, alakítasz. Folyamatosan tanulod a játékot. Régi szabályokat törölsz el, és újakat hozol. Frissíted a régi direktívákat.
Egyedül.
Mert ebben a játékban, te irányítasz. A többiek lehetnek a játszótársaid, vetélytársaid vagy épp az ellenfeleid. Ezt is te döntöd el. Te szabod meg, kivel fogsz össze, te döntöd el, a többiek szabályai integrálhatók-e a saját rendszeredbe.
Vannak szabályok, amiket nem értesz. Vannak, amik logikátlanok és látszólag értelmetlenek, de változtatni nem lehet az alapokon. Mások szabályrendszerébe nem szólhatsz bele. Ahogy ők sem a tiédbe. Ez egy ilyen játék. Így kell játszani. Lavírozni kell a pályán úgy, hogy sosem tudod, a következő lépés mit hoz. A feladat azonban nem leküzdhetetlen, de lehet, új szabályokat kell hoznod.
Azért, hogy a pályán maradj, csak te vagy a felelős. Itt az egyéni szabályok számítanak. A döntés azonban a tiéd: játszol, vagy nem? Megtanulod a játékot, vagy mások lökdösnek végig a pályán a saját szabályrendszerük alapján.
Nem bírtam tovább. Valahogy ki kellett lépnem ebből kínos beszélgetésből, ezért azt mondtam neki, kimegyek vizet inni. Nem voltam szomjas…Ezt ő is tudta. Ugye ismerős a helyzet? Mi az az 5 alapvető vágyunk, melyek megélése minden párkapcsolatban nagyon fontos, hogy jól tudjuk működtetni azt?
