Mindenekelőtt a nem házas fiatalokat, diákokat, méhen belüli fogamzásgátló eszközt viselő nőket, veszélyezteti, ugyanis az ő kozkázatuk négyszeresre nő. Lényegében azonban a partnerüket cserélgető vagy több, párhuzamos viszonyt folytató egyének fertőződnek a leggyakrabban.

A betegség első jelei attól függően eltérőek, hogy férfiről vagy nőről van szó. Férfiaknál az esetek 90 százalékában hirtelen kezdődik heveny húgycsőgyulladással. A hímvessző végén érzett csekély csípő, szúró érzés után vizelés közben egyre erősödő heveny égető fájdalom és zavaros vizelet a kezdeti tünet. Kis idő múlva zöldessárga gennyes folyás ürül, amely foltot hagy a fehérneműn.

Nőknél gyorsan szétterjed a fertőzés a nemi szervek egészén, annak ellenére, hogy a tünetek sokszor olykor olyan gyengék, hogy nem is nagyon lehet észlelni azokat. Elsősorban a partner klinikai tünetei hívhatják fel rá a figyelmet. Néha mérsékelt csípő, égető érzése van vizeletürítés közben vagy sárgás, bőséges folyásról panaszkodik, melyet alhasi fájdalmak kísérnek. A nők 65 százaléka azonban nem mutat semmiféle tünetet, jóllehet a nemi szervei teljesen érintettek.

A gonokokkusz (Gonococcus) baktériumot először Albert Neisser fedezte fel 1879-ben. Ez a baktérium a test nedves nyálkahártyáin képes csak szaporodni, a szervezeten kívül rendkívül érzékeny és nagyon könnyű elpusztítani antiszeptikus szerekkel, még szappannal is. Optimális körülmények között azonban képes néhány órát életben maradni: például szobahőmérsékleten egy nedves törülközőn, amely ily módon a fertőzés forrása lehet.

A fertőzést általában nemi érintkezés útján lehet elkapni. Már egyetlenegy fertőzött személlyel való közösülés után is 50 százalékos a kockázata a gonorreának, kettő vagy több után pedig 100 százalék. Lappangási ideje 2-8 nap. Létrejöhet a fertőzés szennyezett nedves törölköző vagy vécéülőke használata során is.

Kezelése azonban egyszerű és gyors, ha nincs szövődmény. Ez izomba adott vagy szájon át szedhető antibiotikum alkalmazásából áll.