Az odensei Dél-dán Egyetem (Syddansk Universitet) kommunikáció szakos hallgatói és oktatói több ezer beszédhelyzetet tanulmányoztak: iskolai, munkahelyi beszélgetéseket rögzítettek, külön figyelmet szentelve a csak nőkből vagy csak férfiakból álló irodai osztályoknak.
Sőt, a kísérlet résztvevőire szerelt mikrofonokkal, melyeket hónapokon át viseltek a megfigyeltek, az otthoni, családi beszélgetéseket is feltérképezték.
Az eredmény: cserfességből 3:0 - a férfiak javára.
Először is minden beszédhelyzetben, ahol férfiak és nők is voltak a társaságban, a teremtés koronái voltak azok, akik vezették a beszélgetést. Ők kezdeményeztek, és ők határozták meg különböző jelzésekkel - pillantás, gesztusok, szünet tartása, hangsúly -, ki és mikor veheti át a szót. Abban az esetben viszont, ha éppen nő beszélt, az erősebbik nem képviselői hatásosan alkalmazták a közbevágást technikákat.
Másodszor, s talán ez viseli meg leginkább a férfi-egót, ők azok, akik hosszú monológokat tartanak. A nők inkább rövid megjegyzések erejéig jutnak szóhoz, többet kérdeznek és hallgatják a válaszokat.
Harmadszor pedig a kizárólag férfiakból vagy nőkből álló társaságokban egész más szabályok szerint folyik a csevely. Míg a hölgyek általában végighallgatják egymást és igyekeznek reagálni az elhangzottakra, a férfiakat elragadja a versenyszellem és igyekeznek csattanósabbat mondani a másiknál, lesöpörni a többieket humorral, stílussal, hangerővel.
És a dán kutatás koránt sincs egyedül eredményével. amerikai és brit felméréseken szintén a férfiszáj bizonyult szaporábbnak, s ami a hazai helyzetet illeti, már az ELTE diskurzuselemző óráin is foglalkoznak a női cserfességről szóló sztereotípia alaptalanságáról.
