Pedig egy-egy, hosszabb-rövideb séta az erdőben nagyon jót tenne a városi betontól és az ülőmunkától gyakran fájó és bedagadó lábainknak! Emellett a túrázásnak képességfejlesztő és tudásbővítő hatásai vannak.

Az, hogy a természetjárás, túrázás lassan-lassan "kimegy a divatból" sajnos az iskolai oktatási rendszer számlájára is írandó.

Van ahol valamiféle rosszul értelmezett "kommunista csökevénynek" minősítik a szakköröket, van ahol a pedagógusok nem vállalják fel, hogy a kötelező tanítási órákon túlmenően is foglalkozzanak a gyerekekkel. Még pénzért sem, hiszen ismerek olyan családokat, akik szívesen fizettek is volna, hogy délutánonként a gyerekeknek szervezzenek kreatív szakkört, külön tornát (bármilyen mozgásfejlesztő, javító foglalkozást). S az iskolai kirándulások java része is arról szól, hogy elmennek egyik városból a másikba. Ha természetközeli kirándulást szerveznek, az pedig egy turistaház jellegű szállást jelent, ahol letelepszenek. A tanárok egymás között jól elbeszélgetnek, és időnként "leüvöltik" a gyereke fejét, hogy ne futkossanak már olyan őrült módon, üvöltve, össze-vissza. (Ahelyett, hogy valami programot, sétát, túrát szerveznének...)

Pedig a valódi természetjárás egészséges is, oktató jellegű is lehet.

A láb keringésének javítására közismerten a legjobb a járás, séta, kocogás, futás. De nem a betonon, hanem egyenetlen talajon. Homokban, füvön, vagy éppen az erdőben.

Természetesen nem kell 10-20 km-es túrákat szervezni, hegynek fel, szakadékba le. Ehhez képzett túravezetők kellenek. De egy 2-3 km-es körséta senkit ne merít ki. Ráadásul Magyarország kisebb-nagyobb erdői híresek arról, hogy jól jelzett sétautak, túra útvonalak találhatók bennük. Így eltévedni sem lehet.

Viszont jól lehet "vizsgáztatni", vagy fejleszteni a tájékozódási képességet. Tanulni az északi irány felismerését, vagy, ha kanyargós az út, feltenni az egyszerű kérdést: " Na, merről is jöttünk?" A tájékozódási képesség egyrészt velünk született adottság, másrészt fejleszthető, ha egy ismeretlen útvonalon haladva megpróbáljuk memorizálni, hányszor fordultunk jobbra, vagy balra.

Egy erdei túra jó lehetőség a térképolvasási képesség fejlesztésére is. Ha térképen olyan útvonalat jelölünk ki, amelyben vannak elágazások, akkor menet közben a térképre hagyatkozva kell döntenünk: merre is induljunk tovább, hogy elérjük a kitűzött célt.

Fantasztikus élményeket és rengeteg tudást szedhetünk össze az erdőben, ha megfigyeljük a növények és az állatok életét a természetes környezetben.

Hogyan fedezik fel a hangyák a leszórt morzsákat, majd hogyan jelenik meg egy egész hadsereg, hogy gondosan és szervezetten "eltakarítsa" az utolsó szemig. Hogyan bújnak meg, színükben alkalmazkodva a gombák az aljnövényzetben, az avarban, hogy minél nehezebb legyen őket felfedezni és felszedni! S még sorolhatnám hosszan mindazt, amit megismerni és tanulni lehet a szabad természetben.

Környezetvédelmi okokból is, a fittség megőrzése érdekében is egyre kedveltebb közlekedési eszköz viszont a kerékpár, így sokan a nyaralás, üdülés alatt, vagy hétvégén is szívesen pattannának fel a biciklire, és indulnának felfedezőútra. A gyakorlottabbak persze már maguk állítják össze az útvonalat, s családostul, vagy barátokkal nekivágnak a kiválasztott ország kerékpárútjainak. A kevésbé rutinos, alkalmi kerekezők számára viszont már egyre több hazai utazási iroda kínál szervezett kerékpártúrákat belföldön is, külföldön is.

A kerékpár "tekerése" is igen jótékonyan hat a láb keringésének javítására, izomzatának erősítésére. Ha pedig elfáradtunk, csak gyalog tudjuk tolni - így a két keréken való kirándulás duplán egészséges!