Janus Pannonius, a magyar irodalom reneszánsz-humanista verselője többszörösen is kiérdemli a "kettősségek vonzásában" kifejezést.
Amellett ugyanis, hogy pécsi püspök, és nem mellesleg komoly diplomata is Mátyás király szolgálatában, költészetének és életének vannak olyan részei, amelyet biztos nem tanítanak gyermekeinknek az irodalom órákon.
Fiatalkori, itáliai epigrammáiban kendőzetlenül mutatja be, hogy nagy élvezettel hódol a testi örömöknek, legyen szó akár férfiakról, akár nőkről. Így tizenéves fiúként már "kénytelen" elviselni, hogy társai bordélyházba cipelik:
Mondjátok, hova visztek, cimboráim?
Rút bordélyba cipeltek, úgy gyanítom(...)
Hát ez meg mit akarhat? Ej, de nyúlkál!
Más ölelkezik, ott meg csókolóznak"
Aztán egy másik szösszenetében gúnyosan visszavág egy az apaságát firtató kéjhölgynek:
Azt mondod gyereked van tőlem s jársz a nyakamra.
Szilvia, furcsa e vád s jogtalan is, kicsikém.
Mert ha te dús tövisek közt jársz, mondd, így keseregsz-e:
Vérzik a lábam, s jaj, épp ez a tüske hibás!
Máskor arról tesz tanúbizonyságos, hogy méltán nevezhetjük a pornográf irodalom előfutárának, hiszen nem igen burkolja szimbólumokba vagy virágos nyelvezetbe mondandóját:
Gertrúdnak hívott téged Germánia földje -
Mert rúdnak szívós mestere vagy - csak ezért."
Gyakran előfordul, hogy egyszerűen nem bírja titkolni hihetetlen teherbírását, így versbe önti férfiúi büszkeségét:
"(...)vagy tizenöt menetig bírom a vágy iramát!"
Persze ezen nem kell csodálkozni, hisz ebben korban előfordult az is, hogy többgyermekes pápát avattak fel, aki talán maga is hódolt efféle erotikus költészetnek.
Forrás: mancs.hu
