Pedig nem. Sőt, ha úgy vesszük, mi magyarok nem is vagyunk szegények.

Na nem pénzben vagyunk gazdagok, hanem felesleges kilókban. Statisztikák igazolják, hogy a magyarok közel fele túlsúlyos. Azaz sokat eszik. Többet, mint amennyire szüksége van az életviteléhez. Azaz költ pénzt rendesen az étkezésre, de nem "rendesen" táplálkozik, s a felesleges kilóknak "hála", azután további egészségügyi problémákkal kell megküzdenie.

S akkor nézzük csak az ínyenckedés és az egészséges táplálkozás fő irányvonalait: igényesség, változatosság, mértékletesség, az étkezés összeállítása és módja.

Minden gazdag igényes is, és minden szegény igénytelen? Ugye, hogy nem!

A változatosság biztosítása sem pénzkérdés, csak leleményesség (és igényesség) kell hozzá, hogy a kosztpénzből milyen menüt állítunk össze.

A mértékletesség pedig, éppen a súlyproblémák miatt különös fontossággal bír - függetlenül a jövedelemtől.

Az étkezés összeállítása szoros összefüggésben van a változatossággal: miért csak egy fogással lehet jóllakni? Ha több fogást készítünk, az is elegendő lehet összességében. De egy-egy fogáshoz kevesebb alapanyag kell, így a kosztpénzt is el lehet osztani többfelé, s a keretet sem kell túllépni.

Az étkezés módja, és az étkezés élvezete pedig, elsősorban terített asztalt jelent, melyhez leülünk, s nyugodtan, közösen családtagjainkkal fogyasztjuk el az elkészített ételt.

S mindez miért fontos, legyünk bár szegények, vagy gazdagok?

Mert a táplálkozás egészségünk legfőbb alapja. S az egészségünkért elsősorban mi vagyunk felelősek. Szegényen talán még inkább, mint gazdagon. Hiszen a kevés fizetésből, szűkösen gazdálkodók végképp nem engedhetik meg maguknak, hogy betegek legyenek, s táppénzből kelljen megélniük.

Lovas Katalin