Az ablakban látszik, ahogy a háziak hosszú asztal körül ünnepelnek, kint, az éjszakában pedig egy kamasz fiú épp a kertajtót teszi be maga mögött. A karácsony elől menekül...

Állítólag nincsen "született ünneprontó", hosszú évek rossz emlékei szükségesek ahhoz, hogy valaki végül megtagadja magától a családi karácsonyt.

Mégis azt hiszem, nem a sorozatos dráma teszi az ünneplésben csalódott embert, hanem javíthatatlan "hamleti alkata", az a tulajdonsága, hogy elmereng az emberek álságosságra való hajlamán, s ennek karácsony környékén mintha különösen sok apropója születnék.

Olykor én is belepirulok a gondolatba, hogy milyen "jó" is tudok lenni így a nagy ünnep közeledtével: érdekes módon december végén mindig van nálam elég aprópénz ahhoz, hogy ne sétáljak el érzéketlenül a rászorulók mellett, ugyanakkor tudom, hogy máskor milyen kevéssé szólal meg bennem az a bizonyos belső hang...

A nagycsaládi összejövetel is mindig kínos kicsit: olyan emberek ülik körül a töltött pulykát az alkalom tiszteletére, akik hónapszám még csak fel sem hívják egymást, a gyerekeket pedig "kézről kézre adják" az asztalvendégek, miközben mindenféle sosem látott, de állítólag szegről-végről rokon nénikék csipkedik az arcukat fel-felkiáltva, hogy "mennyit nőtt ez a gyerek"!

Karácsonykor mindenki igyekszik behozni az éves lemaradást, bizonyítani, hogy milyen gondos szülő, odaadó férj, tökéletes feleség, szerető gyermek. Nem csoda, hogy akadnak olyanok, akiket az ünnepi felhajtás, a felfokozott hangulat és ez a kényszerrel vegyes szeretethullám arra hajt, hogy mindent éppen fordítva kell csináljanak.

Így aztán egyre kevésbé igaz, hogy létezne sablon karácsony: formabontó embertársaink a karácsonyi szezon közeledtével betérnek a legközelebbi utazási irodába és szűk családjukat hónuk alá csapva meg sem állnak a napsütötte tengerekig, a fiatalabb generáció képviselői pedig mind gyakrabban választják a szolid baráti körben ünneplést a kötelező rokoni nagytalálkozó helyett.

Akárhogy is alakuljon idén a karácsonyunk, azért azt nem árt megfontolni, hogy manapság az ünnepek nem általános tradíciók mentén alakulnak, elnyertük ebben is a magunk szabadságát. Minden családnak magának kell kialakítania saját hagyományait, ami teher is, áldás is,  de anélkül, hogy a szűk család minden tagja be ne segítene egy kicsit, biztosan nem működhet. 

D.D.L.