Kalandos élete volt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum egyik legrégibb vasúti darabjának, a MÁV XII h osztályú 6633-as pályaszámú (utóbb MÁV 381,001)szertartályos gőzmozdonyának.
A vasparipa 1882-ben készült a Krauss müncheni gyárában a Nagykikinda-Nagybecskereki Helyi Érdekű Vasút részére. Tizennyolc tonnájával a normál nyomközű vasúti járművek között pehelysúlyúnak számító mozdony 1912-től Cséry József szemétvasútjának vontatójárműveként szolgált, majd 1913-tól Budapest Székesfőváros Köztisztasági Hivatalának 6-os pályaszámú gőzmozdonya lett.
A manapság már csak "Krauss"-nak becézett jármű kalandos sorsa 1942-ben Szigetszentmiklóson folytatódott, ahol a Dunai Repülőgépgyár iparvasútján szolgált, majd a következő háborús esztendőben a csepeli Weiss Manfréd Műveknél a 10-es pályaszámot kapta.
A kis mozdony túlélte a második világháborús káoszt, majd a szovjet és a román csapatok zsákmányolásait. 1945. május 10-től az 1944. novemberében felrobbantott dunaharaszti híd 1945. december 8-i helyreállításáig a Budapesti Helyi Érdekű Vasút bérelte kisegítő szolgálatra a Szigetszentmiklós és Ráckeve közötti vonalon.
A szükségszolgálat után visszakerült a később Rákosi Mátyás Művek néven üzemelő csepeli gyár állományába. Tízes pályaszámát mindvégig megtartotta, még akkor is, amikor 1955. novemberében átkerült a Hungária Műtrágya és Kénsavgyár, a későbbi Budapesti Vegyiművek iparvasútjára. Innen selejtezték le a kis gőzmozdonyt 1966. december 29-én, és ekkor került a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe.
Krausst 1968-ban állították ki a Városligetben, a múzeum épülete mellett az 1891-es államosítást követően kapott eredeti MÁV-os, 6633-as pályaszámával.
Ha érdekelnek a közlekedési érdekességek nézd meg ezt is!
