A szerzők Michael Evans-Brown, a liverpooli John Moores Egyetem kutatója vezetésével azzal érvelnek, hogy míg a "barnító gyógyszereket" (pl. a Melanotan) használók pontos száma ismeretlen, az interneten, egyes szoláriumokban és fodrászatokban könnyen hozzáférhető. A használók a világhálón élénk közösségi életet élnek, a legnagyobb ilyen a melanotan.org honlapon található, több, mint ötezer taggal.
Evans-Brown attól fél, hogy a gyógyszer szedői az egészségüket kockáztatják. Ezt mondja: "nagyon aggasztó a jelenleg hozzáférhető termékek minősége - nemcsak a gyógyszerek összetétele és adagolása, de a szennyezettsége és a sterilitása is. Néhány felhasználó, főként akik először fecskendezik be maguknak a gyógyszert, még egyszer használja vagy mással is megosztja a felszerelést, így fertőzésveszélynek vannak kitéve, beleértve a vérrel terjedő vírusokat is."
Kisebb klinikai vizsgálatok eddig csak az arc kipirulásával, a hányingerrel és hányással hozták össze a melanotanokat, az egyik leginkább aggasztó dolog a szerzők szerint az, hogy a gyógyszerek a szervezet működését is befolyásolják, főként azokét, akik barnaságuk fenntartása érdekében hosszú ideig használják majd a szert.
A népesség várhatóan egyre gyakrabban fogja használni Melanotant, amelynek két típusa létezik, olvasható a cikkben. Mind a melanotan I, mind a melanotan II barnítja a bőrt, de emellett a melanotan II a pénisz erekcióját idézi elő és a szexuális vágyat is fokozza.
A szerzők úgy vélik, az egészségügyi dolgozóknak az egyre terjedő divatra azzal kell válaszolniuk, hogy figyelmeztetik a pácienseket a tiltott helyekről beszerzett gyógyszerek szedésének veszélyeire, továbbá bejelentik a jelentkező mellékhatásokat. Evans-Brown azt mondja, ez az ügy nem szűnik meg magától, mivel a társadalom igénye az életmódi okokból szedett gyógyszerek felé "kielégíthetetlennek" tűnik.
