Tizenhatévesen Tatabányáról Rómába repült és a megszokott kisvárosi diákéletét egyik percről a másikra a modellek kozmopolita világára cserélte le. Tomán Szabina azóta is a változások és a folyamatos kihívások körforgásában él, amit saját bevallása szerint nagyon szeret. Ma sikeres üzletasszony, a Toman Lifestyle vállalat elnöke, a Toman életmódprogram megalkotója és a Cápák között üzleti televíziós show egyik zsűritagja volt.
Ha visszaemlékszel a gyerekkorodra, mi volt az első helyzet, amikor nem az történt, amit szerettél volna? Mennyire vésődött be ez az emlék az agyadba?
Harmadik gyereknek születtem a családba, mindenért meg kellett küzdenem. Azért is, hogy otthon meghallják a hangomat, és az iskolában is a tanároknál. A bátyám és a nővérem sok utat kitaposott nekem, aminek volt jó oldala, de én pont ezért folyamatosan bizonyítani akartam. Mindig jól tanultam, ott voltam a szavalóversenyeken, a helyesírásversenyen, a Ki mit tud vetélkedőkön. A külsőm miatt számtalan negatív visszajelzést kaptam. Magas, vékony lány voltam, egy fejjel magasabb a fiúknál, akiktől sok csúnya megjegyzést tettek a külsőmre. Mindez hagyott némi nyomot az önbizalmamon, de szerencsére nem annyit, hogy ne fogadjam el magam és ne kezdjek el modellkedni. Löketet adtak ahhoz, hogy egyre jobbat akarjak kihozni magamból.
Mit tanultál otthon arról, hogyan kell kezelni a változást?
A családunkban a változás mind a mai napig nagyon nehezen megy. A nővérem például alig teszi ki a lábát Tatabányáról, nem szereti az új dolgokat, a megszokott környezetében érzi jól magát. A bátyám már nyitottabb ennél, de ő sem lép olyan nagyokat más irányba. Mindig mondják, hogy engem a gólya dobhatott le ebbe a családba, annyira más vagyok, mint ők. Minden szempontból messze kerültem tőlük. Apukám villanyszerelő volt, anyukám meós egy gyárban, ők sem hagyták el Tatabányát, nagy társaságban éltek, de a megszokott barátok vették őket körül. Az étkezés kapcsán is megmaradtak a hagyományoknál, én vagyok a családban az egészséges táplálkozás terén a zászlóvivő. Az, hogy én 16 évesen fogtam magam és beleugrottam az ismeretlenbe, a modell pályát választottam külföldön, meglepetésnek számított a családomban. Nekem sem volt könnyű átlépni a határaimat, de megtettem és azóta is szeretek új célokat kitűzni magam elé és bejárni a feléjük vezető utat.
Az lett belőled, amit a pályaválasztáskor az érettségi idején elterveztél?
Amikor kereskedelmi középiskolába mentem, az volt a vágyam, hogy Tatabányán üzletvezető legyek, saját kis szatócsbolttal. Érettségikor már külföldön dolgoztam, mint modell. Az utolsó két évet esti gimnáziumban fejeztem be, olyan sok külföldi munkám volt, hogy nem tudtam személyesen bejárni az iskolába. A vizsgákra, sőt az érettségire is éppen csak hazarepültem. A modellkedés során megváltozott a világlátásom, rengeteget fejlődtem, tanultam. Gyorsan rájöttem arra, hogy nem Tatabányán szeretnék megöregedni.
A szakmai karrieredben hány alkalommal kellett váltanod?
Az életpályaváltásaim soha nem úgy működtek, hogy alaposan végiggondoltam, fontolóra vettem volna a döntéseimet. A modellekedést is egyik napról a másikra kezdtem el, Tatabányáról Rómába repültem és néhány nap múlva már a Spanyol lépcsőn fotóztak. Valahogy az élet mindig elém sodorja a lehetőségeket. Vagy élek velük, vagy rettentő gyorsan elmennek mellettem. Az üzletasszonyléthez kellettek a tapasztalatok, a saját bőrömön tapasztaltam a cégépítés anyagi és emberi oldalának nehézségeit, amelyeknek köszönhetően lettem ilyen, amilyen most vagyok. A Cápák című műsorba is így kerültem bele, egy hetem volt a forgatás előtt, hogy eldöntsem, belevágok-e vagy sem.
Hogyan tudod túltenni magad a magánéleti mélypontokon? Mi az, ami tovább lendít a válságos helyzeteken?
A belső erőt, az önállóságra való törekvést az anyukámtól örököltem. A szüleim nagyon korán elváltak, az anyukám egyedül nevelt hármunkat. Nagyon karakán, erős nő volt, az ő példája mindig ott marad bennem. A magánéleti válságokat rettentően nehezen viselem, hezitálok a döntések előtt , elmegyek a falig és csak akkor lépek, amikor nem látok más kiutat. Nagyon családcentrikus vagyok, szeretem, ha a szeretteim jól vannak, ettől én is jól leszek.
A válásomat nehéz volt feldolgoznom, összetört az álom arról, hogy a férj és a feleség holtomiglan-holtodiglan együtt maradnak. Szakmai segítséget kértem, a válás előtt jártam pszichológushoz és kikértem egy mediátor segítségét is, aki a válás útját megkönnyítette.
A barátaimat kihagytam ebből a történetből, sok rossz példát láttam arra, hogy a személyes érzések alapján nem jó tanácsot adtak. Én a külső, szakmai segítségben hiszek, mert a szakemberek látnak minket kívülről és nekik van tudásuk ahhoz, hogy segítsenek a legjobb utat megtalálni.
Hogyan kezeled idő múlást? Hiszen, ez is változás. Ahogy idősödünk, változik a testünk, a gondolkodásmódunk.
Bevallom őszintén, egyre jobban szeretem. Harmadik gyerekként otthon még mindig „a kicsinek” tekintenek, annak ellenére, amiket eddig elértem. Az idő előrehaladtával sokkal bölcsebben látom a dolgokat, sokkal nyitottabbá, elfogadóbbá váltam. Sokkal jobban érdekelnek a mélységek. A második kislányom születése óta, az elmúlt 3-4 évben érzem igazán ezt a változást. Már nem akarok mindenkinek megfelelni, jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Ettől sokkal könnyebb lett az életem. Persze az idő múlásának külső jegyei ellen próbálok tenni, szeretnék egészséges, fitt maradni jó sokáig. Nincs semmi bajom a ráncokkal, annyi minden mást ad az élet a fiatal külső helyett.
Mit tanítasz a gyerekeidnek a változásról? Hogyan neveled őket, hogy rugalmasan kezeljék a nehéz helyzeteket?
Nagyobb lányom, Amira már 15 éves, szembesült már nehéz helyzetekkel például az iskolai felvételi vizsgánál. Rettentően féltem a gyerekeimet, elmondhatom magamról, hogy az anyatigris és a tyúkanyó keveréke vagyok. Próbálok jó példát mutatni nekik, de tudom, nehéz helyzetben vannak a gyerekeim, ezt szakemberek is megerősítették. Lányokat szültem, akiknek az anyukájuk egy exmodell, sikeres üzletasszony. Nem biztos, hogy ez a követendő példa számukra, amelyben ők is boldogok lesznek. Ezért ezt a terhet igyekszem tudatosan levenni a vállukról. Nem akarom, hogy az én álmaimat vigyék tovább. Ha nem akarják majd a vállalkozásomat folytatni, semmi baj, ne tegyék.
Milyen változásokat hozott a Covid járvány az életedben? Hogyan vizsgáztál a változáshoz való alkalmazkodásból?
Mint minden középvállalkozást Magyarországon, minket is hidegzuhanyként ért a járvány kitörése, a változások, a lezárások. A fizikális termékeladás hívei vagyunk, amikor a vendégeket fogadjuk, kéz a kézben visszük végig őket ezen az időszakon. Csak személyes konzultáció után lehet nálunk belekezdeni az életmódváltó programunkba.
Ezt teljesen felülírta a Covid-járvány, nekünk is az online térbe kellett menekülni. Megvallom őszintén, ehhez nem igazán értettem, hat évvel ezelőtt, amikor megalapítottam a cégemet, én hoztam meg a döntést, hogy a termékeinket ne lehessen online forgalmazni. Rá kellett jönnünk, hogy a Covid-helyzet miatt változtatnunk kell ezen a döntésen, ami rengeteg változást hozott minden szempontból. Ki kellett alakítani az IT hátteret, fel kellett készíteni a kollégáinkat, a partnereket az online térben történő konzultációkra, eladásra. Soha életemben nem dolgoztam ennyit, mint az elmúlt másfél évben. Sokat tanultam, rájöttem arra is, hogy mennyire fontos, hogy jó csapat legyen mellettem. A munkatársaid lehet, hogy látják a hibáidat, azt, hogy valamihez nem értesz, de bíznak benned, támogatnak. Jobban beengedtem őket a döntésekbe, a kockázatvállalásba. Munkaadóként sokkal nyitottabb, érzékenyebb lettem. Mi minden kollégát megtartottunk, nem zártunk be egyetlen szalont sem. Büszkén állíthatom, hogy a csapatom jelesre vizsgázott.
Most, hogy megtörtént a nyitás, milyen új lehetőségek jönnek szembe az életedben?
Fel kell készülni arra, hogy még nincs vége a járványnak, bármikor előfordulhat, hogy újra lezárások lesznek. Ezért egy hibrid rendszer kialakításán dolgozunk, nem várjuk el a munkatársaktól, hogy az irodában napi nyolc órában dolgozzanak, a lényeg az, hogy időben, jól elvégezzék a feladataikat. Mint magánember és mint vállalkozó, már nemcsak A és B tervem van a jövőre, de rengeteg más is, alkalmazkodva a lehetséges változásokhoz. A mostani döntéseimet a jövőre nézve úgy hozom meg, hogy tudjak reagálni az esetleges nehéz helyzetekre.
Ezt is olvasd el!
