Nagy felháborodás váltott ki az orosz kormány legutóbbi intézkedése, amely szerint a mentális rendellenességgel küzdő emberek nem jogosultak vezetői engedélyre. Nem vezethetnek a transzneműek, a pedofílok, de még a kleptomániások sem, a többiekről nem is beszélve.

A  homoszexuális hajlam kamaszkor körül tudatosul a fiatalokban. Utólag gyermekkorukban is találnak utaló jeleket, de ezek csak később nyerik el értelmüket. Serdülőkorban a szexuális érdeklődés tombolásakor nem lehet nem észre venni, ha valaki a saját neme iránt vonzódik inkább. A fiatal sokáig maga előtt sem meri vállalni az érzéseit, szorong, fél az eltévelyedésétől, a környezete megvetésétől.

A metroszexualitás napjainkban már nem különleges fogalom, a magukra sokat adó férfiakkal szemben azonban sok az előítélet. Sokan gondolják úgy, aki festeti a haját, szőrteleníttet és szoláriumba jár, biztosan homoszexuális.

Homoszexualitás, házasságtörés, nemi gondok: ezek még mindig olyan témák, amelyekről nem szívesen beszélünk, még családtagjainkkal sem. De vajon ez így volt a múltban is? Tényleg olyan prűdek voltak pár száz évvel ezelőtt az emberek, amilyeneknek gondoljuk őket?

Ferde tekintetek, az utca másik oldalára átmenő ismerősök. A homoszexualitás ugyan már jóval kisebb tabu, mint pár évtizeddel ezelőtt, a társadalom jelentős része még mindig bűnösnek, betegnek, ferde hajlamúnak tekinti a saját nemükhöz vonzódókat. Nem csoda, ha a legtöbben titkolni próbálják szexuális beállítottságukat.

Egy szokatlan szexualitással kapcsolatos felmérés során azt tapasztalták, hogy azok az ausztrálok, akik élvezik a kikötözést és a büntetést, nem sérültek és nem is veszélyesek, sőt, lehet, hogy boldogabbak, mint azok, akik "normális" szexuális életet élnek.

Egy frissen közzétett közvélemény-kutatás szerint az ausztrálok mintegy kétharmada támogatja az azonos neműek házasságkötését. Ráadásul közel ugyanennyien gondolják úgy, hogy a melegek házasságkötését nem csak Ausztráliában, hanem a világ más országaiban is lehetővé kellene tenni.