Egyre többször látjuk a híradásokban is, hogy politikusaink a könyök összeérintésével üdvözlik egymást. A járványtól félve kezdjük elhagyni a kézfogást, pedig ez egy olyan, több évszázad alatt kialakult humán evolúciós szokásunk, melyet közegészségügyi megfontolásból talán több kárt okoz pszichésen, mint, amennyi haszonnal jár.

Éppen kéznél volt, amikor a világra jöttél, de veled lesz akkor is, amikor a szemedet lezárja. Egyszerre gyógyít és pusztít. Ad és elvesz. Természetes, hogy van, de ha elveszíted, - nélküle csak félkarú óriás leszel.

A "döglött hal" kézfogástól mindenkit óvjon az ég. Aki így köszön, biztosan elkapálta magát az állásinterjún, de a testbeszédben jártas emberek is inkább kerülik a vele való kontaktust.

A karriertanácsadók szakértői szerint az első látásra (pontosabban fogásra) megismerés lehetséges, ugyanis kézfogásunk többet árul el rólunk, mint képzelnénk. Ezért tanácsolják azt a munkavállalóknak, hogy amikor először találkoznak leendő főnökükkel, határozottan fogjanak vele kezet, ez ugyanis pozitív benyomást kelt róluk, szemben az ideges, gyenge kézfogással.