Egy nagyon egyszerű savanyúság, ami hihetetlen karriert futott be. Ki ne emlékezne gyermekkorából a napon sütkérező, hatalmas üvegekre. Ablakban, erkélyen vagy a bejárat mellett a lépcsőn ott csücsültek az üvegek, bennük a haragos zöld, vágott végű uborkák, csokorba szedett kaporszálak és a tenyérnyi nagyságú kenyérszeletek. Mikor megbontották a kellőképpen megérett uborkát, már rakták is össze a következő üveggel, hogy legyen ideje annak is összeérni. Ha elfogyott az uborka, a levet leszűrve, a hűtőben őrizték, és a meleg nyári estéken isteni hűsítő ital volt.

Ezt a receptet a férjem gyermekkorának egykori helyszínén, a Gesztenyéskert mellett találtam! Na persze nem a földön, hanem a Larus Étterem teraszán! Még van néhány meleg nap a kovászoláshoz, így feltétlenül próbáld ki, és add a kedvenc sültedhez!