Adott egy magyaros, tejfölös, gombás ragu, mely könnyen elkészíthető és igen kedvelt a hazai konyhákban. A legjobb sertéscombból előállítva, de van aki inkább a csirkét választja hozzá. Úgyis jó.

Nem egy klasszikus fokhagymaleves kerül a tányérokba, hanem egy kicsit savanykás, könnyeden kapros ízvilág jelenik meg, ami egy igazi tartalmas levest eredményez.

Mind a német, mind a francia konyhában kedvelt párosítás a sertéscomb és az almapüré, s bár ha számunkra kissé szokatlan is, azért érdemes megpróbálni, talán mi is kedvelői leszünk.

Igazi téli leves, káposztával, hússal, tejfölös habarással. Ha ezt felveszed a menübe, elég utána egy könnyű tészta második fogásnak.

Az étel receptje Székely József vármegyei főlevéltáros nevéhez fűződik, aki Petőfi Sándor kortársa és barátja volt. 1846-ban mindketten a Gránátos utcai Komló-kertben ebédeltek, de mire beértek, már kifogyóban voltak az ételek. A kocsmáros Székely kívánságára a maradék savanyú káposzta főzeléket és sertéspörköltet összekeverve szolgálta fel. Petőfi legközelebb ugyanezt rendelte, és „Székely-káposzta” néven hivatkozott az ételre.