A napokban egy vadász ismerősünk meglepett egy jókora, frissen lőtt szarvas májával, amit ezúton is nagyon köszönök. Lévén hogy estefelé érkezett az "áru", a friss elkészítés szóba sem jöhetett - így három, nagyjából egyenlő részre vágtuk a husit, amik ezután a fagyasztóba vándoroltak. Tegnap Eszti a boltban bevásárolt batátából és céklából, majd azon agyalt, hogy mit is készítsen belőlük. Reggel arra gondoltam, hogy az egyik szarvasmáj adagot jó lenne elkészíteni ebédre, amihez viszont mindkét zöldség tökéletes köretnek tűnt - úgyhogy egy kollektív főzés elképzelése kezdett kialakulni. Eszti lesz a köretes, én pedig a húsos séf - vagyis egri húsimádó barátunk ismét együtt főzött élete párjával.