Akkor most hogyan legyünk boldogok?
Kétféle ember van, aki gondolkodik az életén, és aki nem. A többség felteszi magának a kérdést, és választ is gyárt rá, hogy mi értelme van az életének, milyen célja is vannak, mi a fontos számára ebben a rövid földi életben.
Ők azok, akik tervezik az életüket, motiváltak és ambiciózusak, elérnek valamit, és elégedettek. A másik csoportba azok kerültek, akik nem sok értelmét látják a küzdésnek, valamilyen úton -módon túlélik a napjaikat, az életüket nagyfokú esetlenség jellemzi, avagy finomabban szólva a szerencse és a sors határozza meg az életüket.
"Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!" Ezekkel, a szavakkal záródik Madách Az ember tragédiája című műve. Az Úr így bocsátja útjára Ádámot, az első embert, ki mivel elkövette az eredendő bűnt, evett az Élet fájának almájáról, kiűzetett a paradicsomból, ezáltal elveszítette a halhatatlanságot, nejével, Évával együtt.
Mikor a rossz történések miatt kétségbeesek, avagy nagy feladat előtt állok, előszedem e bölcs gondolatokat, és erőt merítek belőle. Úgy gondolom, hogy mindennek, ami velünk történik, oka van. Nincsenek jó és rossz dolgok, nem érzelmi alapon kell megközelíteni a történéseket, hanem, hogy mit kell belőlük megtanulnunk. Az események, a feladatok addig ismétlődnek, míg meg nem tanuljuk megoldani őket. Persze az a nehéz, hogy nincs recept arra, hogy mi a jó megoldás. Az élet tehát egy iskola, ahol leckék vannak, de nincs egy tanító néni vagy tanító bácsi, aki megmondaná, hogy hogyan kell megoldani. Pontosabban, az élet tele van tanítókkal. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülünk, az azért került az utunkba, hogy tanítson, vagy mi tanítsuk őt. "Ha beszélsz, tanítasz, ha hallgatsz, akkor tanulsz" – szól a bölcs gondolat.
Szóval az élet nem problémákból, gondokból áll, hanem megoldásra váró feladatokból. Akkor teljesítjük jól a leckét, akkor kerülhetünk egy magasabb fejlettségi szintre, ha a képességeinknek, lehetőségeinknek legjobban megfelelő módon teljesítjük. Ez tehát a mérce. A másik pedig a lelkiismeretünk. Ha elégedettek vagyunk, mert "odatettük magunkat" a megoldásba, ha tanultunk belőle, akkor tovább léphetünk. Szerintem a legfőbb ebben az életben, hogy elégedettek legyünk. Ez valahol a boldogság leegyszerűsített magyarázata is. Mert mi is a boldogság? Mindenki azt szeretné, hogy boldog legyen. De mi az? Sokan kergetnek valami idealisztikus állapotot, melyről azt hiszik, hogy az a boldogság, de soha nem érik el, mert közben elmegy az életük.
Hozzászólás zárolva.