Csak két heted van!

De csak tizennégy napod van a szeretet ünnepéig.

Felnőttként ez egy különleges felelősség. (Pedig neked is gyermekként áll ehhez a lelked.)

Állj meg, állj le, ha máshogy nem tudsz… legalább akkor 

 … ha fáradtan ágyba dőlsz, akkor ne a másnapi teendőkkel gyötörd magad, ne a már eltelt órák peregjenek le agyadban -hanem kényszerítsd magad egy kis csendre…

Gondolj azokra a szép emlékekre, amikor a karácsonyt még boldog gyermekként élted át, amikor még kerek volt a világ. Akkor idézd fel minden családtagod szép arcát és töltsd fel magad jó érzésekkel, emlékekkel.

Lehet, hogy, harag és sértés is van szíved mélyén?… Gondold át ismét ezt a téged is mérgező tüskét, és tegyél érte, hogy ne fájjon. Ne mentsd fel magad, inkább bocsáss meg, és magadnak is. Mert mit érnek azok szavak, amelyek csak azt erősítik, hogy igazad van, de ettől nem érzed jobban magad?

Mert ugye hálaistennek tökéletlenek vagyunk, botladozunk, és mire meg tanulunk járni, lehet, hogy meg is sántulunk.

Anyanyelvünkön dadogunk, ha szeretünk, és gyűlöletből halálosan pontos találatokkal, a szavakkal – ölünk is.

És tudod, mindenkinek borzalmasak a tanulóévek, és bizony olykor nagyon hosszúak. Tudod.

Adunk és kapunk. Van, akit kiütnek és átlépnek, és van, ki feláll. Ki így, ki úgy. Van, aki sérülten kemény szívvel fázik, és van, aki szegényen, van ki gazdagon. Van, akit a pénz közelít, van akit távolít.

De nincs ember, aki ne vágyna a melegségre, még akkor is, ha ő képtelen jól szeretni. Oka van rá.

Nézz messzebbre, légy gazdagabb. Adj szeretetet, ha van benned. És ha a családodról van szó, nem lehet nem megtalálni ezt a szeretet-magot.

Vannak, akik térdig gázolhatnak a "hidegben" mégse fáznak, minden ütésből, tanulságból jóként jönnek ki, és jól tudnak szeretni.