A Takla-Makán sivatag rejtett kincsei

Az első barlangot a negyedik században egy magányra vágyó szerzetes vájta a sziklafalba. Majd több társa követte példáját. Később a veszélyes sivatagi útra induló kereskedők imádkoztak itt, mielőtt nekivágtak volna a Takla-Makán sivatagnak, végül kis kápolnák épültek fel. Évszázadok alatt alakult ki ez a vallási és kulturális központ.

A barlangok rejtett kincsei
A barlangok egy része csodálatos, színes, művészi freskókkal volt díszítve, de láttunk olyan hatalmas alvó Buddha szobrot is, amely a helyiség teljes hosszát kitöltötte. A barlangrendszer leghíresebb része a Könyvtár. 1900-ban az itt élő szerzetes, aki karban tartotta az egész komplexumot, egy repedésen keresztül, egy tekercsekkel és könyvekkel teli szobát fedezett fel. Ezere nemcsak buddhista tanokat jegyeztek fel, hanem például végrendeleteket, szerződéseket, népszámlálási adatokat is. Egy város élete rajzolódott ki ezekből a dokumentumokból. Itt találták meg a világ legrégibb nyomtatott könyvét is, a Gyémánt Szutrát a 9. századból. Stein Aurél első európaiként ezeket nézhette át és potom összegért vásárolhatott meg több ezer kéziratot, amiket aztán Nagy Britanniába és Indiába szállított.

Hihetetlen érzés volt itt állni és látni, hogy ezerhatszáz évvel ezelőtt a semmi közepén hogyan jött létre egy ilyen fontos vallási és kulturális központ. Ezeket a könyveket, szent írásokat, egy korszak dokumentumait még ma is tanulmányozzák a tudósok.

Dunhuang nappal és éjszaka
A Takla-Makán sivatag szélén fekvő Dunhuang manapság egy kisváros, persze kínai méretekkel mérve. Napközben nem volt nagy forgalom, este viszont annál inkább beindult az élet. A főutca egy része éjszakai piaccá változott át. Idegenvezető kollégánk elvitt minket a helyiek vacsorázó helyeire. Ne elegáns éttermekre gondoljunk, hanem műanyag asztalos, mozgó büfékre. Viszont a választék remek volt. Egyik helyről a másikra vándoroltunk, teleettük magunkat sok-sok finomsággal.