FONTOS A MEGFELELŐ ÖNÉRTÉKELÉS
Ami egy nőben igazán fontos, az vagy belülről jön, vagy nincs is
Harmincegynéhány lehettem, amikor egy válás után – némileg megtépázott önbizalommal – betértem egy luxusdrogériába, és az ott dolgozó, alig húszéves lánykától tanácsot kértem, hogy milyen arckrémet válasszak. Szép kis nyaksálját simítgatva, figyelmesen vizslatta az arcomat, keze tétován elindult a legközelebbi polc felé, majd hirtelen irányt váltott, valami arany-fekete dobozos krémcsoda felé, és így szólt: „Hát… önnek már ezt.”
Mitől nő a nő?
Leforrázva hazaoldalogtam, és a tükörben szemügyre vettem az arcomat, és tényleg, a szemöldökeim között van két apró ránc. Ha nevetek, a szemem körül is szétfut ezer pici barázda. Pánikba estem és elkezdtem mindenféle kutyulékot összevásárolni. Méregdrága kollagén, ilyen-gén, olyan-gén, meg hipoallergén. Amitől egyébként bedagadt a szemem… Aztán teltek az évek, nekem meg nemcsak az apró szarkalábak szaporodtak az arcomon, hanem szerencsére a az élettapasztalat is a fejemben. Rájöttem: ami egy nőben igazán fontos, az vagy belülről jön és örökké tart, vagy nincs is.
Fontos az önbecsülés!
Talán ezért kezd egyre rosszabb viszonyom lenni a szépségiparral és az alakformáló, zsírégető, kalóriaszámolgató megabizniszekkel is. Bár egész életemben viszonylag szerencsés voltam, nem kellett számolgatnom a kilókat, rengeteg nőt – és sajnos már egészen fiatal lányt, sőt, gyerekeket is, kisfiúkat, kislányokat – látok, ahogy egyre kiszolgáltatottabban igyekeznek megfelelni a globálisan ránk erőltetett tökéletesség-mániának. Elég felmenni az Instagramra, hogy agyonszűrt, szétfotoshoppolt, bőrhiba, kócos haj és fölös zsírpárnák néküli egyen-babákat lássunk, ezerszám. Egy megfelelő önbecsüléssel rendelkező embert ez inkább csak bosszant. A fiatalokat, vagy az érzelmileg éppen sebezhetőbb élethelyzetben lévő embereket (mondjuk egy szakítás, vagy éppen egy szülés után) viszont a „bűnronda-bűnkövér-vagyok, soha-senki-nem-fog-szeretni” kezdetű, önpusztító és lélekromboló mantra-örvénybe taszíthatja.
Sokáig én sem tudtam, hogyan pofozzam ki a lányomat (persze csak képletesen) ebből a veszélyes jelenségből. Aztán rájöttem: az „ép testben ép lélek” elv évszázadok óta bejött, próbáljuk meg a gyereket is a sport felé terelni. A gyerunkanyukam.hu régóta az egyik „támaszom” ebben is. Kisgyerekes anyukaként anno az ő online jógaprogramjuk hozott újra formába (és ezen nem azt értem, hogy nádszálkarcsú fitneszcsoda lett belőlem, hanem egy egészséges testalkatú, jó fizikai és mentális állapotban lévő, a gyerekkel is sokkal stressztűrőbb emberré tett).
Hozzászólás zárolva.