4 vizsgálat kell, hogy megnyugodjunk a pajzsmirigy ügyben

Pajzsmirigyfunkció zavarok formái

A pajzsmirigyzavarok számos formát ölthetnek, ám leggyakrabban a szerv túlműködéséről és alulműködéséről hallani, attól függően, milyen mennyiségben képes termelni a hormonjait, ezek a keringésben miképp bomlanak le, ellenük termelődnek-e antitestek, a hormonok receptorai, ill. a sejten belüli jelátvivő molekulák harmóniája létrejön-e vagy sem.

A pajzsmirigy problémái autoimmun eredetűek is lehetnek, ekkor a szervezet lényegében saját magát támadja. Ilyen pl. a Hashimoto–thyreoiditis is, ami az alulműködés egyik leggyakoribb oka a jódhiány mellett. Ebben az esetben a pajzsmirigy szinte minden összetevője, ill. az általa termelt hormonok és az azokat szállító fehérjék ellen antitestek képződnek. Részben ez is okozza a pajzsmirigy gyulladását, bár a Hashimoto betegség mellett egyéb gyulladásos formák is létrejöhetnek a mirigyben (pld. de Quervaine thyreoiditis).

A betegség kialakulása – hazánk jódhiányos terület, kb. 70 mcg jódot fogyasztunk, a kívánatos 150 mcg helyett – nőknél már az első menzesz jelentkezésekor elkezdődhet, férfiaknál akár a pubertás idején, de vannak már gyermekkorban jelentkező formák is. Tekintettel arra, hogy a terhesség idején a pajzsmirigy működése kb. 250%-al fokozódik, ezért nőknél az első klinikai tünetek a szülést követő 3-6 hónapon belül jelentkezhetnek, ezt hívjuk „post-partum” formának.

A fentieket figyelembe véve Magyarországon gyakori probléma a Hashimoto thyreoiditis és/vagy jódhiány talaján kialakult göbös pajzsmirigy. Sajnos sokan összekeverik a több-göbös pajzsmirigyet a több göbös strumával. Ez utóbbi esetben csak akkor beszélhetünk, ha a mirigy megnagyobbodik – ez nem mindig van így. A göbök kb. 75%-a jóindulatú, a többi vagy kétes vagy egyértelműen rosszindulatú folyamat része. Ezek eldöntéséhez komoly „csapatmunka” szükséges: endokrinológus, patológus, radiológus, és sebész együttműködése.

Nem mindig elég a vérvétel

Látható tehát, hogy a pajzsmirigyproblémák igen sokrétűek lehetnek, így azok kivizsgálása sem feltétlenül azonos módon zajlik, hiszen a vérvételen kívül – ahol a TSH és az esetleges antitestek jelenlétét nézik- más fajta diagnosztikai eljárásra is szükség lehet.

Ezt azért is fontos aláhúzni, mert még a legjobb külföldi laboratóriumokban végzett pajzsmirigy hormon vizsgálatok Hashimoto esetében 15%-ban, Basedow-kórban 5%-ban „hamisan jó” eredményt mutatnak. Sokszor a beteg azzal érkezik – nekem teljesen jó eredményeim vannak – ugyanakkor az ultrahang vizsgálatnál egy súlyosan „kiégett” fázisú pajzsmiriggyel szembesülünk.

Másrészt, azt is kevesen tudják, hogy az egyén TSH értéke genetikailag szabályozott, normális körülmények között +/- 0,5 mIU/L értéknél többel nem változik (vegyünk egy példát: valakinek a „belőtt” TSH értéke 2,5 mIU/L, azaz a 2,0 -3,0 mIU/L számára fiziológiás). Ugyanakkor hazánkban a laboratóriumi határértékek cégek, és az általuk forgalmazott kémiai eljárások miatt eltérnek (lehet, hogy a példában szemléltetett paciens TSH 4,2 mIU/L eredményt „produkál”, ez a labor szerint jó, ugyanakkor már kezdeti alul-működés alakult ki).

Izotópos vizsgálat: ekkor leggyakrabban vénásan, esetleg szájon át beszedhető izotópos anyagot juttatnak be a szervezetbe, hogy pontosabban lehessen tanulmányozni a pajzsmirigy szerkezetét. A szakemberek azt figyelik, hogy milyen gyorsan, illetve lassan épül be az anyag (J123, Tc99m) az adott területre. Leginkább a szerven kialakult göbök típusának meghatározására használják, ugyanis egy speciális kamera segítségével látni lehet, hogy a göbökben az izotóp felhalmozódik (piros szín), míg az inaktív terület nem halmozza fel, így a képen világos színű. A vizsgálat maga fájdalommentes és bár sugárzásnak vetik alá a szervezetet, nem jár veszéllyel, ám terhesség alatt az eljárás nem végezhető el!

Normál esetben, azaz nem pajzsmirigy rosszindulatú daganatoknál – szinte kizárólag a pajzsmirigy túlműködése esetében indokolt, a jelenlegi nagyfelbontású, áramlás mérésre is alkalmas ultrahang berendezések mellett. Ekkor azt szeretnénk tisztázni, hogy az izotóp eloszlása egyenletes (Basedow-kór) vagy göbre utaló (Plummer-kór). Az sem mindegy, hogy milyen izotóppal és mikor történik a vizsgálat. A hazánkban leggyakrabban használt Tc99m a pajzsmirigy sejtekbe ugyan felvételre kerül, de a hormon raktárokba, azaz a sejten keresztül már nem jut át, erre csak a J123 képes. Ez azért lehet fontos, mert vannak olyan túlműködési formák, ahol a Tc99m „normális”, ellentétben a J123-al szemben. Ilyenkor a mirigysejt extrém gyors mértékben „szabadul meg” az izotóptól.

Ultrahang: az izotópos vizsgálattal ellentétben semmilyen sugárzással, kellemetlenséggel nem jár a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata, mely során a szerv szerkezetét figyelik. A vérvétel mellett ez a leggyakoribb diagnosztikai eljárás pajzsmirigy problémák esetén, hiszen képet kaphatunk a mirigy nagyságáról, szerkezetéről, eltéréseiről. A korszerű doppler vizsgálatok lehetővé teszik a pajzsmirigy funkció korrekt vizsgálatát, ráadásul a mirigyet ellátó artériák áramlása, falának rugalmassága is mérhető. Ez gyakran finomabb módszer, mint a szcintigráfia. Lehetőség van a pajzsmirigy szövet rugalmasságának mérésére is – un. elasztográfia – ezzel a felfedezett göbök „gyanúsabb viselkedése” tisztázhatóbb.  Maga az eljárás teljesen egészében fájdalommentes és nem igényel semmilyen előkészületet, viszont precíz használata komoly szakmai tapasztalatot igényel.

Aspirációs citológia: a pajzsmirigy göbök vizsgálatának legegyszerűbb, legpontosabb módszere, ami lényegében ultrahang vezérelt vékonytű mintavétel a gyanús képletből. Nagy előnye, hogy csupán minimális kellemetlenséggel jár, és ezáltal nincs szükség felesleges sebészi beavatkozásra, így a beteg az eljárás után haza is mehet. Ehhez viszont nagyon fontos a vizsgálatot végző orvos megfelelő gyakorlata, hiszen nem mindegy, pontosan honnan, melyik göbből vesz mintát a szakember.