A 20. századi kínai festőgéniusz kiállítása hazánkban
A Kínában született, majd Franciaországban letelepedett T’ang Haywen (1927-1991) most bemutatott alkotásai javarészt tusfestmények, melyek témája és technikája egyaránt merít a kínai Chan (Zen) festészet, a remetefestők és a taoizmus hagyományaiból. Meditatív, a modern nyugati festészeti irányzatokkal számos ponton érintkező művészete különleges példája Kelet és Nyugat egymásra találásának.
Hegy és víz
A kínai tájképben a festő a Taót jeleníti meg (kínai Dao = „út”). A Taóból kiáradó egymást kiegészítő erők – a yin és yang – a kínai tájkép fogalmában a hegy és a víz. A festő az energia áramlását önti tájalakzatokba képein.
A Chan (japán Zen: „elmélkedés, meditáció”) buddhista iskola művészete termékenyítette meg leginkább alkotásait. A Chan általában is nagy hatást gyakorolt a kínai művészetre, melynek leggyakoribb témája a tájkép. Spontán, kifejező tusfoltok használata, merész ecsetkezelés, és a pillanatnyi ihletből fakadó formai megoldások jellemzik a Chan művészetet, melyben T’ang Haywen is megtalálta kínai gyökereit.
Hozzászólás zárolva.