A bennünk lüktető kiszolgáltatottság -3. rész

Egyszóval: korunk nője mivel általában nem kalkulál saját biológiai szintű változásaival, saját állapotát, és saját önrészét a saját életében (énrészesség), a szerepét anullálva, a hibát és a hibást a másikban találja meg. (A pszichológia szótárában ezt a folyamatot hívják énrészesség tagadásnak, amely természetesen egyáltalán nem jelent tudatos tagadást, azaz hazugságot.)

Sokan, mivel nem kapcsolják össze a biológiai és a kapcsolati történéseket nem, vagy alig értik, hogy kapcsolatuk szinte olyan, mint a hullámvasút: „a nem kellesz”, „mit akarsz tőlem?, „mit akarunk egymástól?” „hagyjuk abba az egészet, csak veszekszünk”, és az édes kibékülés, az egymásra hangolt „turbékolás” szakaszaiból áll.

Néhányan ezeket a feszültséggel teli időszakokat valamilyen hiányban találják meg, például a „gyógyírt” a közös gyermek megszületésétől várják, amely „értelmet”, végleges „kapcsot” hoz életükbe.

A gyermekágy és a hormonszint változások
A szülést követő időszakot a gyermek egy éves koráig gyermekágyas időszaknak hívjuk (szakaszai: korai gyermekágy a gyermek 6 hetes koráig, középidős gyermekágy a menstruáció megjelenéséig, késő szakasz a gyermek egy éves koráig).

A szülést követően a menstruációs ciklus kialakulásáig gyakorlatilag nincs ösztrogén termelés. A női test a szoptatásra áll be, az ehhez szükséges hormonok hatása alatt áll.

Szerencsére napjainkra egyre jobban terjed a nők szoptatás iránti kedve, a gyermek igényeihez alakított szoptatási rend.

Az azonban eléggé sajnálatos, hogy evvel párhuzamosan nem jelent meg az az ismeret, hogy a nő, nemcsak az érzelmeivel és gondolataival fordul csecsemője felé, hanem teste is erre hangolódott át. Életükben átélik, hogy csalódtak önmagukban, mert úgy gondolták, hogy „ha meglesz a gyerek, még boldogabbak lesznek”. Ez alatt azt gondolják, hogy a terhesség alatt nehezített szexuális életük tökéletesen helyreáll. Ezzel szemben néhányan azt tapasztalják önmagukon, hogy férjük gyöngédségét, szeretetét olthatatlanul szomjazzák, viszont a vággyal telített szerelmi élet helyett nemi életet élnek. A megváltozottságról alig-alig mernek szólni. Takaróznak a fáradtsággal (ami tény), takaróznak avval, hogy zavaró ha felsír agyerek (ami tény), takaróznak a megváltozott hüvelyérzésükkel, különösen a várt orgazmus elmaradása miatt (ami általában nem tény). Azaz a közgondolkodásban nem kapott teret az az összefüggés, hogy a hormonállapot a családdá szerveződésnek kedvez, az apa-anya kapcsolat kialakulásának is, amellett, hogy szoptat. (A szoptatás, ami nemcsak etetés, hanem szoros, biztonságot és kölcsönös kielégülést jelentő kapcsolat is az anya-gyermek viszonyban.)