A betegek negyede túl későn kerül orvoshoz
Százból huszonöt tüdőrákos beteg életét meg lehetne menteni, ha időben felismernék náluk a betegséget – hangzott el a Magyar Rákellenes Liga és a Magyar Tüdőgyógyász Társaság Onkopulmonológiai Szekciójának közös, „Célkeresztben a tüdőrák – együtt a gyógyulásért” című rendezvényén pénteken, Budapesten. Hazánkban a daganatos megbetegedések között a tüdőrák a vezető halálok. A szakemberek szerint a betegek negyede túl későn kerül orvoshoz. A tüdőrák világszerte Magyarországon szedi a legtöbb áldozatát, évente körülbelül 8 ezren halnak meg ebben a betegségben. A betegség kialakulásában 80-90 százalékban a dohányzásnak oki szerepe van, az orvosok azt mondják: a káros szenvedély visszaszorításával és a korszerű, célzott kezelések alkalmazásával csökkenthető a halálozás mértéke.
Ahogyan azt Dr. Ostoros Gyula onkopulmonológus főorvos is elmondta, az elmúlt évek során új gyógymódok az úgynevezett célzott biológiai terápiák jelentek meg e betegségben is. A modern, célzott, elsősorban a daganatsejtek működését és/vagy túlélését gátló gyógyszerek leggyakoribb célpontjai a daganatsejtek felszínén megtalálható speciális jelfogó molekulák, így a célzott biológiai terápiás gyógyszerek csak ezeken a sejteken fejti ki hatásukat; mintha egy háborúban nehézbombázók helyett mesterlövészeket vetnénk be.
A daganatos sejt a normális társainál gyorsabban növekszik és szaporodik („burjánzik”), így a túléléshez szükséges tápanyagfelvétele is többszöröse a normálisnak. Egyértelmű tehát, hogy ha a tumor sejteket elvágjuk az éltető „utánpótlási vonalaiktól”, akkor a beteg sejt képtelen lesz szaporodni és fenntartani magát. Már pedig a szervezetben a tápanyagokat és az oxigént szállító utánpótlási útvonalak a hajszálerek, amik sejt növekedésével párhuzamosan alakulnak ki és fejlődnek. Kézenfekvő megoldás tehát a daganatos sejtekben növekvő erek képződésének megakadályozása, mivel így a daganatos sejtet megakadályozzuk a fejlődésben és a szaporodásban. Ráadásul ez a módszer a daganatos sejtek nagyobb tápanyagigénye miatt specifikusan jobban hat a beteg sejtekre mint normálisra, ami – a már említett speciális jelfogó molekulákon túl – további célzottságot is jelent.
Hozzászólás zárolva.